Szabolcsi Erzsébet
Este

Valami bíbort szórt az este
a lassan úszó fellegekre.
Valami kósza szellõ lebben 
ebben a párás õszi estben.
Valami furcsa fájó dallam
suhan fölöttem lágyan, halkan.
Valami bánat sír az égen,
s lehull a nap a vérzõ éjben.

...s csak perceg...

Pókhálón lengve
ránkszakadt az este
súlytalan teste.

Fátyolos szárnyon
táncot jár az álom
fáradt pillámon.

Tegnapok mennek,
holnapokat szülnek
vajúdó percek.

Lennél-e...?

Lennél-e kedvemért felhõ, kapkodó szél?
Lennél-e kedvemért széllel szálló levél?
Lennél-e értem pitypangbóbita,
ha én lennék az õsz hûvös sóhaja?

Ha Te lennél a tél hideg lehelete,
lennék kedvedért hullongó hópihe.
Lennék kedvedért hófúvás vihara,
vagy lennék miattad csipkés zúzmara.