Kendervirág

Oly csendes lett minden, nem szól a dal
Jégszínû félelem karmával belémmar, és
Széttép érzem
Fekszem az ágyban rám néz a holdvilág
Halovány fényével ezernyi gyertyaláng
Világít meg
S most látom lelkemet, ernyedt testemet
Arcomon érzem saját meleg véremet
Hogy zúg a tenger Veled hallgatom
Pedig nincs is tenger tudom, csak álmodom
Mégis oly jól utazom
Vagy felhôk felett szállunk hajamat fújja a szél
Kopog a csizmám sarka, mikor földet ér
Igen eljött a tél
S most másképp szól a dal másik szót akar
Másképp lesz minden, másképp szeretlek téged
Szívem
Álmodj álmodj kendervirág, elkábul tôled az egész világ
Álmodj réteket, az erdôk fejet hajtanak neked
Álmodj felhôket, rózsaszín felhôket és
Álmodj szebbet, jobb életet, álmodj kincseket
O álmodj álmodj kendervirág
Álmodj talán
 

Nincs kegyelem

Nincs kegyelem
Nincs kegyelem
Nincs kegyelem
Tudom régen Ô is létezett
Városunkba küldöttként érkezett
Eljött hozzám
Ô hozta el a hírt nekem, hogy
Nincs kegyelem
Idegenként jártam köztetek
Üres arcotokkal mégegyszer
Nézzetek rám
Üzenetként érkeztem, hogy
Nincs kegyelem
Vigyél el innen, szeretnék csillag lenni újra
Vigyél el errôl a földrôl a bolygók közt jobb lebegni
De kinek adjam mindazt, mit ezen a földön szereztem
Kinek adjam álmaim, kinek adjám vágyaim
Kinek adjam szerelmem, kinek adjam, kit szerettem
Kinek adjam vétkeim, s
Kire hagyjam bûneim, kire hagyjam bûneim.
 

Biztosan tudom

Biztosan tudom, hogy repülnek az álmok
Fekszem az ágyon, az ég felé szállok
Testem nem mozdul, de repülök érzem
Félek tôled, akarlak vagy mégsem
Kinyitom a szemem, körülöttem árnyak,
A gyomromon ülnek, ébredésre várnak
Ásitásom lassan üvöltéssé válik
Megfognálak, de tested köddé válik
Pókok másznak mindenhol a falakon
Figyelnek rám, csillag villog fogukon
Menekülnék, de nehéz a lábam
A levegô súlya szorítja az állam.
Most már mindegy becsukom a szemem
Sötét lesz minden, de a leheleted érzem
Végeznék veled a sötét vigyázz rám
Odalépsz hozzám s a halál vár rám.
 

Epilógus

Temetésre gyûltünk össze mind
Kis csomagunkban elhoztuk mire többé már szükségünk nincsen
Egy hosszú asztalt ülünk körbe, az üvegpoharakon megcsillan a kandalló tüzének fénye
Ne hidd, hogy a képek igazról beszélnek
A kastély kövei most neked mesélnek
S az ajtó mögött nem hallgatózik a rejtélyes idegen
Kit minden érdekel
Kit minden érdekel

Elbúcsúzom tôletek végleg
Szétosztottam emlékeim vigyétek, szórjátok szét a szélben
Értem égnek most ezek a fények, értem gyulladt most ez a láng
A hegyek mögül hangokat hoz felém a szél
Kisérteties muzsikát
Összegyültünk ugyanúgy, mint rég
S az orgia után majd ébred a násznép és
Fellángol újra az északi tûz
Menhelye lesz-e lelkemnek ez a test
Vagy minden hódítót elûz.
 

Az újhold éjjelén

Minek születtem könyörgök mondd el minek
Fekete kereszttel jelölték meg, nekem a helyet
Hej, hej, hej jó Uram, vigyél el magaddal
Add vissza erôm de igaziból mutasd meg hatalmam
Ne sirassatok ha elmegyek
Adjátok a Földnek a testemet
Majd egy Újhold éjjelén
Nézd kiégett mezôkön szélként vágtatunk
Keserû könnyeinkkel küszködve hallgatunk
Ifjú délceg harcos, most megbocsájtást nyer minden hibád
Lantom elsírta érted az utolsó historiát
Tudom nem ért véget e küzdelem
De rólatok megemlékezem, majd
Minden Újhold éjjelén
 

Költsd föl reggel

Költsd föl reggel a napot
Vidd el szél a fáradt hajnalt
Odaadnám mindenem odaadnám
Ó csak hozd el a hírt nekem, hogy
Áttört-e már a fény a zord bérceken
S a bezárkózottak ajtaját nem zárja többé kulcsra a
Félelem
 

köd

Leszállt az éji köd
Homályba borult a bérc a fák fölött
Hóvihar fúj az ég dörög
Egy átkozott utazónak szült meg a föld
Feloldozást nem várok a bûnökért
A lelkem adtam el az életért
Nézem az árnyakat
Érzem magamban az elszántságomat
Újra megküzdök én
Magammal a félelem szigetén
Jöjj el értem vigyél el innen
Add a hatalmad nekem Istenem
Feloldozást nem várok a bûnökért
A lelkem adtam el én másokért
Meghalni tudni kell a semmiért
Mondd miért
Vigyázz rám ó az Istenért
A vért
Ne áldozd fel soha senkiért
Ne félj
 

Irgalmatlan

Bár vissza fordíthatnám a múltat
Élnék úgy igen úgy ahogy kell
Ha rabod is voltam, szolgád felejtsd el örökre
Örökre felejtsd el
Gyilkos voltam irgalmatlan
Önmagam gyilkosa voltam
De a hurok egyre szorosabbá vált
S örök álom borul majd rám
Ilyennek születtem a múltam
Ne érdekeljen ne érdekeljen
Amilyen vagyok fogadj el úgy fogadj el
Úgy fogadj el
Szükségem van rád
Szükségem van rád
Szükségem van rád
Szükségem van rád
 

szó

Még fájt minden szó, minden szó, minden szó
És fájt minden hang, minden hang, minden hang
Most állj minden dalnak, minden szónak, minden hangnak
Minden gondolat, minden érzelem, minden
Valahol valaki jön majd értem
Valahol valaki jön majd értem
Érzem tudom, eljön értem
Valahol valaki jön majd értem
Még eljön még
Eljön még
Testemért, lelkemért
Mondd miért
Állj fel most elhagyhatod zárkád,
Az ítéletedet aláírták
Bûneidért halál jár
Indulj a folyóson feltartott karral
Az osztag elé állsz hófehér arccal
A pap búcsúzik egy utolsó dallal
A golyók a hátadból csapódnak a falnak
Suttogó szavaid lassan elhalnak
Kezed szivedhez kapod
A vér szaga lassan oldódik a szélben
Kérj feloldozást Isten nevében
S a homokba bukik arcod
Valahol valaki jön már értem
Valamikor valaki jön már értem
Érzem, tudom jön már értem még