Amíg álmodunk

Ne keltsétek fel az álmodókat,
amíg álmodnak,addig boldogok.
Foltozott
gunyájuk királyi palást,
aranykalászt
ringat meg-sincs földjük.
Fölgyûlt
könnyük gyémánttá válik.
Az égig szikrázik
a földöntúli fény,
s az arany nagyot játszik
a kék ég ívén.
Robotos testünk
a szépség szobra,
ellopott lelkünk
a jóság csokra.
Füsttôl mart hangjuk
orgonabúgás,
s márvány palotájukban
a rabszolgatartó
rongyos koldusként
száraz kenyérért kopog -
Ne keltsétek fel az álmodókat -
amíg álmodnak,addig boldogok!