Az arc beszélô csendélet
- Devecseri János magnetofon memoárja -

Az engedetlenség legszebb példáját produkáltam, értékcsökkenten megszülettem.
Nem is lényeg mikor, tény, hogy itt vagyok.
Hallásom abszolút, mióta füleim felvágták, na meg nyelvem.
Itt vagyok. Mint akit egy ásítás langyos unalma kilökött a földre. Egyébként a világgal hadilábon állok. Semmi különleges, semmi szertelen. Elviselhetetlen lettem. Szétszórt rendezetlenségem álarcosbálra hivatalos.
A korom lehetôvé tesz egy ilyenfajta öntisztulási kerekasztal folyamatot. - a többi legyen az én titkom -
A bolondos természet szeretôje vagyok itt fent a Svábhegyen.
Krónikussá fajuló áltevékeny állapotban, néha kapkodásra hajlamos ôszülô akaratom.
Szirén futamok jelzik a jövôbéli találkuzásunkat apámmal a hellászi vizeken. Gyönyörben a gyötrelem, társaságban a magány - a végtelenített arc szeret játszani a szavakkal.
Én így élem meg... avagy megélem az életem.