Rudyard Kipling:
Ha...

Ha fejedet megôrzöd zavarban,
Bár csak szidás ér jóságodért.
Ha kétkedôk közt bízni tudsz magadban,
Ha várni tudsz, s a várás el nem fáraszt.
Rágalmaznak, s nem ejtesz csalfa szót,
Nem gyûlölködsz, bár a gyûlölség eláraszt,
S mégse játszod a bölcset és a jót.

Ha álmodod, de nem úr az álom rajtad,
Gondolkodol, de végcélod nem ez.
Ha balsors sújt is megmarad nyugalmad,
S nincs oly siker, mely lábadról levesz.
Ha az igazságot amit kimondtál,
Más aljas eszközül használja fel;
Ha élted munkája tiszta rom már,
S tört szerszámmal elôlrôl kezded el.

Ha van szíved, hogy mindazt amit elértél,
Ha kell, egyetlen kockára rakd,
s túltegyed magad, ha vesztesség ér,
s ne legyen róla többé egy szavad;
Ha tudsz még küzdeni, mikor a lelked,
ideged, izmod régesrég halott,
s helytállnak, mikor nincs más benned,
csak a tudat, hogy ki kell tartanod.

Ha tiszta tudsz maradni tömegben,
s király elôtt is ôszinte, emberi;
Ha nem bánthat meg sem barát, sem ellen,
Ha nem szolgálva, de tudsz segíteni;
Ha a könyörtelen órát úgy betöltöd,
hogy érték benne hatvan percnyi van,
minden kincsével bírod ezt a földet,
s mi több még: EMBER vagy fiam!