A mágus meghalt.

Életmûvész volt, az önmegvalósítás mestere, filmzseni.
Mûvészetét életébôl merítette, filmre vitte fiatalságát, álmait, szenvedélyét, fájdalmait.
Fellini lelke mûveiben örökké él.

"Sose szabadna beszélni a filmekrôl!
Elsôsorban azért, mert egy film igazi természete szavakkal leírhatatlan:mintha festményrôl akarnánk beszámolni. Aztán meg beszéd közben kiagyalt hipotézisek csapdája fenyeget; óhatatlanul leegyszerûsítô képekbe, szerkezetekbe, karakterisztikumokba merevül a film."

Federico Fellini
192o-1993

Anakronisztikus mesék, karikatúrák, zseblámpával világított panoptikum figurák.

Az élet és a cirkuszi porond felcserélhetô fogalmak életmûvében.
Álom, látomás, képzelgés. Képek. Huszonöt filmre való - s e gyûjtemény ránk maradt.
"Minden filmem rólam szól." - így Fellini.

"Alkotó az, aki a tudatos kultura megnyugtató, erôt adó szabályai, tôrvényei és a tudattalan, az ôsmagma, a sötétség, az éjszaka, a tengermély között helyeszkedik el. Ez a tehetség, ez a médiumi képesség tesz valakit alkotóvá."

Neuman

A mágus kedvelte a romantikus borzongató csillogást, a mult századi démonológia kénszagú sejtelmességét, mûszempillás meszelt bohóc arcokat.
Az életmûdíj átadásakor próbáltam róla képet alkotni.
Zavaros az összkép érzésekkel, ellenérzésekkel.
Tisztelem, de még nem az enyém. Látom, hogy szeretik, nem érzem, hogy értik is.
Abban sem vagyok biztos, hogy érthetô. Részemrôl ez a vonzereje.
Fellini mozija gyerekcsíny, bohóckodás, szemérmetlen játék. A nézôvel.
A világon felülemelkedett - a maga módján.
Mikor nyáron beteg volt, Riminiben - szülôvárosában - a tengerparton, óránként közölték a hangosbeszélôn a híreket egészségi állapotáról.
1954-ben az "Országuton"-t Velencében még kifüttyülik,a késôbbiekben Oscar díjat kap érte. Átkozták, tapsolták, bírálták, másolták és másolják ma is.
A pokollal játszott. A kórházi ágyán forgatókönyvet írt.

"Ami az utolsó jelenetet illeti, elôrebocsájtom, hogy egy lovascirkusz porondján játszódik, melyen a bohócnak maszkírozott fôszereplô trombitán szívszaggató cirkuszi dallamot játszik. A porond közepén ûrrakéta. A fôszereplô mindenkitôl elbúcsúzik, kezet szorít a színpadi munkásokkal, a díszletezôkkel, a világosítokkal. Aztán belép a fantasztikus jármûbe, mely sûvítve elindul a csillagközi térbe."

Az ûrrakéta elment. A mágust elvitte...