Ez nem újságírás, olvasói emigráció csupán.
Magunknak - egymásnak játszunk, sokszor ismeretlenül. Megpróbálunk figyelni a másikra, s az újraalkotott világban megtalálni a közös-séget.
Ha sikerül a mutatvány nincs semmi - játszunk tovább.
Életterünk leszükült - indiánokként élünk Pannónia trianoni rezervátumában -, de nézz körül e terület is fertõzött.
Energikus Dagobert szemléletû eszmék terjednek egymás ellen fordítva bennünket. Bölényeinket sportból lasszózzák, a tudatformánkból egzotikummesét adnak elõ. A túlélés feltételeit diktálják fizetett hasábokban, dallasrészenként - ezerféleképp.
Reklámfilmekbõl edzõthetünk, hogy kell döntenünk, ha jól akarunk élni e rezervátumban.
Hinni és õrizni önmagunk valami õsi genetikai beidegzõdés - Manitou belsõhangja. Az esztétikum keresés és továbbadás ösztönszerû, saját, énkivetítés és játék. Játszótársakat keresünk, csatabárd nélküli, mosolyképes hétköznapi indiánokat.

(Most) én beszéltem.