Zombori Imre
Otthon

A pohárba jókedvûen zuhog
a víz, és ezüst gyöngyöket nevet,
a hetyke kés sikongva szeli meg
a nagyhasú,mosolygós kenyeret.

A villa ágain apró tüzek
gyulladnak, bújócskázik a kanál:
kibukkan, s újra eltûnik, örül,
ha lágyhúsú galuskákat talál.

A göz elrejti csillogó szemem,
anyám kérdi, hogy fiam ízlik-e?
A lámpa, mint cinkos hunyorog,
a kanál csöng: itt egy galamb szíve.