Rébusz bácsi meséi


Mottó:"...ez az élet mégiscsak
bolondulásig gyönyörû"
B. Hrabal

Az újság él, hisz ez már a második.
Erre biztos felkapják az emberek a fejüket, akiknek nem túl nehéz az mind.
A breviáriumot gazdagítani akarjuk, a természet és a szellem gyönyörû megmozdulásait akarjuk összeállítani. Ezért ugyanúgy figyelünk az óvodában, a Fradi meccsen, a templomban, az egyetemen, a buszra várva, ujságot olvasva, filmet nézve, hogy élményeinket átadhassuk, megoszthassuk. Néhány nevet csábítani akarunk - nem tallózás végett - akarjuk, hogy súgjon nekünk, hogy lényének sugárzása hasson, visszahasson.

Figyeljünk csak erre az összejátszásra, a nemzetnek erre az öntudatos cinkosságára. A mûvelt, higgadt, ötvenéves nyomdatulajdonos súg a forradalmároknak. Jól érzi ô a jelenet nagyvonalú színpadiasságát: pusztán szerénységbôl súg nem óvatosságból, hiszen ezt a súgást még Bécsben is tisztán fogják majd hallani. De Landerer nem kíván tolakodni, beéri a halk szereppel, a mellékességgel - és mégis megtesz mindent. A Pilvax gyermekembereinek lázas a feje, olykor súgni kell nekik, mégsincsen zökkenô, a csodálatos összjáték viszi elôre az óramutatót, mert valami módon egyet gondolnak mindannyian. Csakhogy az ilyen pillanatok, amelyekben valami módon egyet gondolnak mindannyian, s amelyek valójában nemzetté teszik a népet, módfelett ritkák.
Amit mi akarunk úgy gondolom bemérhetô, a szerelmünk nem méricskél, nem adagol - egyszerûen csak van, létezésünk jel.

A könyvespolcaink dagadnak, a kiválasztott mondatok a saját gondolatokkal szövetkezve papírra vonulnak - errôl szól történetünk.
"A mûvészet válogatott valóság." (Alfred de Vigny)

Az idézetek véletlen összecsengése csak a Te gondolkodásod ösztönös asszociativitásának terméke. Lehet, hogy mi egyszer élôk ebbôl táplálkozunk?! Szabadok vagyunk. Kávét vagy inkább teát? Várj, elmesélem!

Finom válasz. Igazi francia.

A világ értékei dollár és márka konvertibilisek. Vannak emberek akik el is hiszik, hogy minden megvehetô. "Engem az vonz ami megfizethetetlen."

"Az anyja jóistenit megint nincs rajta sapka" korszakban volt ismeretes, s azóta is hatalom hitelesített ez a párbeszéd.

Az elvarázsolt kastély tükörpalotájába invitálunk - ez nem vicc - ez a foncsor karikatúrája. A tükör tulajdonképpen Téged mutat...

"Ez az élet mégiscsak bolondulásig gyönyörû."

Szabadság és szerelem. Repülünk... és van rapeta... és mi újból kérünk... a Padlás jó lesz. Ott sok mindent találunk. Csillagtapéta az ablakon. Belefeledkezem. Szeretek a padláson kotorászni. Találtam valamit:

Mi megyünk elôl. Tiszta ôrültek háza! Jössz velünk? Folytatjuk...