Barátság

Egy igen rosszul sikerült, fárasztó stúdiómunka után indultunk haza Kecskemétrôl. A személyvonat mûbôrülésein ültünk egymással szemben az ablaknál - szótlanul.
A közelmúlt tépôfogainak vélt sérelmeit éltük át, az unalmas zakatolás ütemére.
Talán egy órája utaztunk így, mikor "Valami" elgázolta a percet. Egymásra néztünk. Hosszan, nem fürkészve, nem tudattal, nem akarattal.
Éreztük egymást. Szavak nélkül. Nem volt súlya a pillanatnak. Tovább zötykölôdtünk hazáig. Barátságunk ott kezdôdhetett.