Sziráki Éva:

Kiválasztok egy pontot
a valóság koordináta-rendszerében.
Felöltözöm naplementének
és mégsem értek semmit
az egészbôl.
Csak az elszakadt mosolyok.
Nádszál a csend,
körülöleli a szél.
Testem ôrzi az idôt.
A boldogság esôcseppjei
nem hullanak rám - valami véd.

Most miért mondod azt,
hogy ez nem az a kék?

Mondjam azt...
mondjam azt, hogy nem kell a csend,
nem kellenek a mosolyok,
nem kellenek a naplementék?