Robert M. Pirsig
A zen, meg a motorkerékpár-ápolás mûvészete
-Keressük a másodrendû utakat-

"...Akkora a hajtás mostanában, hogy beszélgetni nemigen kerül idõ. Napról napra terjengõ lassú víz az élet, akkora az egyformaság, hogy évekkel késõbb töprengsz el, ennyi idõd hová lett, s milyen kár, hogy jeltelenül telt el. "

Egy férfi és kisfia motoron vándorolva tölti vakációját. Útitársuk a múltjuk, mely kísértetként tûnik fel újra és újra, gondolatok megfogalmazására vívódások átélésére késztetve õket.

"...Az autó kirekeszt a világból, nem is eszmélhetsz hogy képernyõ elõtt ülsz megint. Tehetetlen szemlélõje vagy a jelenségek vonulásának. A motorkerékpárnak nincsen képernyõje. Kapcsolatba kerülsz mindennel. Ligetek gyümölcsösök az arcodat legyezik szinte, gyerekek integetnek, a népek kinéznek a tornácról, ki lehet az, és ha megállsz kérdezõsködni, hosszabb válaszokat kapsz a vártnál. ...Lazára hagytuk az útitervet, keressük a másodrendû utakat."

"...Mint hátunk mögött a völgylakók, legtöbb ember lent él a lelki hegyek alján és látja bár mindéletében, soha neki nem vág. Inkább meghallgatja a visszatérõ utazók történeteit, és megtakarítja az ínszakasztó fáradságot.

"Szelíd motorosként" a szabadság öröme tombol a szívben, az összetartás, "egyetakarás", a barátság mutatja az utat: tisztán, gyõztesen duhog a motor; itt azonban valami másról van szó. A "megismerés mérõónját" kell eregetnem a könyv lapjai közé s magamba is, hogy lényegét lássam.

"...A Buddha, az Istenség éppúgy lakozhat a nyomtatott áramkörökben, vagy a motorkerékpár fogaskerekeiben, mint hegycsúcson vagy virág szirmaiban."

Olvasva e könyvet, lapozgatva a történetet, belebonyolódva a fejtegetésekbe, a romantikus és klasszikus elmén, minõségen mu-n a mersz vermein keresztül halad a másodrendû út. Sok, elsõrendû úton közlekedõnek "eshet sérelem a valóságán".

"...Furcsa, hogy az igazság ott kopog az ajtódon, te meg kiszólsz:"Most kell jönnöd neked is, amikor az igazságot keresem?" S mit tehet az igazság, áll odébb. Furcsa."