Vannak csodák.

Vitába persze senkivel nem kívánok szállni, de bízom benne, hogy az ART'HÚR olvasója a következô cikk olvasásakor nekünk ad majd igazat.

Vélemény az Art'húr c. újságról.

Mingyár elöljáróba mögjegyzöm, hogy az öreg, /67 éves/ fejem, mög a négy polgáris mûveltségöm nem irányadó. Elolvasva a harmadik számot észre vöttem, hogy fiatalok írják fiataloknak. A böcsülendô bennük az, hogy a mán nem élôkrül nagyon szépen emléköznek mög. Aranyos a Fotográfia címû írás. Ebbe érvényösül az a mondás: hiúság asszony állat a neved.
A versök közt nagyon sok jó van, de a Családi kör vagy a Tisza sokkal közelebb van az ilyenfajta embör világához. A gyerök versök, aranyosak.
A grafikákat többször mög köllött nízni mire rágyüttem, hogy mit is akar ábrázolni. Mán azér is, hogy magam a fafaragást mûvelöm. Nem mintha értenék hozzá, csak csinálom több mint húsz éve. Az jobban teccik ami közelebb áll a valósághoz. Az újságba is jelönnek mög írásaim ebbül kûdök égyet.


Fafaragás Mártélyon

A múltkor mögkeresött az égyik önkormányzati képviselô, hogy a körzetibül 16 gyerök kint van Mártélyon, oszt kimönnék-é mögmutatni nekik, hogy mi fán teröm is a fafaragás. Mondom neki, kijönni kimöhetök, de jobb lönne, ha kivinne valaki mer neköm nincsen géperejû jármûven, csak paszúgôzös drótszamár.
Ez csak azér jó, hogy égy féldecivel elmén akár harminc kilómétert is, különösen szél alá. Mög is lött ígérve, hogy majd valamelyik gyeröknek a szöléje ki visz, de biz abbul nem lött sömmi. Így kénytelen vótam a nagy melegbe a magam erejire hagyatkozni, de így legalább több idôm maratt nészkélôdni. Az út elég jó, nem nagyon ráz. Az útpadkárúl égy kesköny csíkba lé van vágva a fû, hanem az árokba, mög a két ódalán embör magosságúra van mögnyôve az acat, sárkerék, mög a kûrisfa susnyó. Pedig én úgy tudom, hogy azt a részt is a fûd gazdájának kéne röndbetartani. Égy helyön nagy tábla búza lé vót kombájnolva, de égy gépajnyi ott lött hagyva, az égi madaraknak. Így elnézelôdve nem is soká belöl kerültem a tôtésön. Mán jó is vót égy kis csönd, mer az úton sûrûn kerülgettek az ördögszekerek. Örültem, hogy mögláttam a Tiszát, mer tavaly augusztus úta nem láttam. pedig valamikor télön-nyáron nagyon sûrûn kijártunk. Az örömöm nem sokáig tartott mer ahogy közelebb értam a vízhöz, láttam, hogy nagyon be van bûrösôdve. Régön vót esô. Hamar mögtanáltam a gyerököket, mög a tanáraikat. A bemutatkozásnál derült ki, hogy régi ismerôsök vagyunk, még abbul az idôbül, mikor még dógoztam. Mingyár össze löttek szödve a gyerökök, körbe ültek, én mög elmondtam, hogy köll csinálni. Ezt is mögmutattam.Ezután aki akart, kapott égy darab fát, mög égy faragó kést, oszt faraghatott. Nem igön mönt égyiknek sé. Nem is csudálkoztam rajta, mer a bicska mán kimönt a divatbul, a kerekorrú késse mög nem igön löhet faragni, csak a vajaskönyeret mögkenni. A faragókésök möd mind borotvábul vannak csinálva. Lött is ebbül baj, mer nem is égy gyerök elvágta vele az ujját, de mingyár be is lött kötve, égynek sé folyt ki a hurkája. Fájdalomdíjba mindégyik kapott égy kis embörfejes figurát. Két gyerök az ügyesködött, mögcsinálta ügyesen, mán ahon mérten, hogy akkor látott elôször ilyen fajta mesterségöt. Az égyik ülönösen ügyes vót, mer az eszit is használta. Nem erölködött a faragással, hanem csak a haj színit vötte lé úgy, hogy mög lött az embörfej. Mikor mindön gyerök mögkapta a maga kis emlékit, a tanár úr möghívott égy üveg sörre. Ami igen jól esött a nagy melegbe. Aztán addig beszélgettünk, hogy dél lött, ekkor mög azt mondta, hogy tisztöljem mög avval ûket, hogy üljek az asztalukhon. Nem esött nehezemre, így nem utasítottam vissza. Övés közbe is beszélgettünk égy keveset, de éccör csak haza köllött indulnom. Sütött a nap ezör ágra, ráadásul égy kis szömbe szél is pöszmörgött. Mire hazaértem úgy jártam mint a nagyvérû ló, mögtajtékosodtam.