Szabálytalan iromány a Múzsák tábor kapcsán

Hogy attól lesz-e jó egy tábor, hogy a táborvezetõ legalább úgy izgul elõtte mint a táborozók? Vagy attól, hogy a csoportvezetõk nemcsak profik, de jó fejek is. Vagy attól, hogy klassz a hely és az idõ is jó? Attól, hogy véletlenül remek kis csapat jön össze? Attól, hogy végül is "mûvészkedni" jó?
Nem tudom.
Csak azt tudom, hogy nagyon vártam, s éreztem, hogy nagyon jó lesz. Az sem volt baj, hogy kétszer kellett fõzni spagettit, s mind elfogyott, hogy nem volt mindig önként jelentkezõ a mosogatásra, hogy amikor hazaértünk a koncertrõl alig tudtunk bemenni, hogy a költõ kutyája valami rettenetes szagot árasztott. Nem csak a szuperszörp volt szuper, meg az, hogy benne voltunk a tévében. Igen irigyeltelek benneteket, hogy nektek mûhelyfoglalkozás volt, amíg én "ügyintéztem".
Nem éreztem még bánatot, mikor sorra mindenki búcsúzott, nem éreztem még üresnek az épületet, csak fáradt voltam. Amikor kipakoltam otthon, akkor ült csak rám, a "vége van"-érzés, s bevallom elpityeredtem, úgy ahogy Ti is reggel. Vége van...visszavonhatatlanul, megismételhetlenül. Jövõre is a Tibor meg az Andrea legyen! Éva ne tedd, hogy ne lehessen jövõre jönni az Attilához! Jövõre is jövök...-mondtátok. Bízva abban, hogy folytatható...
Nem Ez ennyi volt.
Persze lesz jövõre is, de az már nem lesz ugyanaz. Tudjátok, hogy kétesélyes a dolog, vagy jöhettek jövõre vagy nem. Csak én lehetek igazán optimista. Ha megszervezem biztosan ott lesztek. Igen én járok a legjobban, még akkor is ha kimaradok a mûhelyekbõl!
De, hogy több esélyetek legyen jövõre nektek is -FIGYELEM!!! - két Múzsák tábort rendezünk. Az összesen hat mûhely. Lesz persze költõi, színházi. Szeretnénk grafikai, pantomim, gitáros, dalszövegíró, zeneszerzõ, humorista, bábos, filmes, rendezõ, táncos zenés színházi, fotós mûhelyt csinálni. S máris kiderült miért kell már jövõre két tábor, hiszen sok-sok "új mûfajt" szeretnénk behozni, s ez egy táborral nagyon lassan menne. Mi már készülünk! Bár még van munkánk az idei táborral is. Meg kell jelentetni még "a kiadványt", amiben az irodalmi mûhelyben született munkákból lesz válogatás, s a színházi mûhely Irinái, Másái, Olgái és a többiek is bele kerülnek. "Jász-költõ" már dolgozik rajta. Most elõzetesként a haikuból válogatott az Art'húr részére.

Haiku-kísérletek egy táborból
 
Vállamon apró
bogárka utánozza
érintésedet.
Leomló kövek.
Saját romját építi
Az ódon kastély.
(Szlukovényi Katalin)
Nyomok a porban.
Próbálgatom, de lábam
egyikbe se illik.
 
Várrom a fák közt.
Madár rebben a fényben.
És én egyedül.
(Takács Mónika)
Sok a billentyû.
Melyikre koppintsak?
Túl néma vagyok.
(Drávucz Orsolya)
 
búzavirágkék
lehelete az égbolt
egy kisgyermeknek
 
kövek - egy megtört
szívû vén csillagközi
küklopsz könnyei
 
meztelen nyár van.
fényes, rétre bámuló
köldöke: a Nap
látod ezt a gödröt?
mint puha kalácson egy
hatalmas ujjnyom.
(Mrena Julianna)
 
Kis bogár mászott
végig a lábam szárán.
Csendben rámköszönt.
(Bali János)

Egy kiállítás éjszakája
-avagy az éjszaka kiállítása-

Már hónapok óta csak erre készültek. "Megszerezték" a Várban a török kori átjárót, s kiállítás szeretnénk csinálni. Jász Attila mostanában "éjszaka-verseket" is ír, a jó barát Lévai Ádám festõ-grafikus pedig már készített néhány illusztrációt ezekhez. De igazából nem tudtam mire készülnek. A meghívó sajnos nem érkezik meg, de Attila szól. Csak az a furcsa, hogy a kiállítás megnyitó este tízkor lesz. De hát istenem, mûvészektõl kitellik az ilyesmi. Szeptember 3-án, szombaton esik, szinte egész nap. Így tócsákon keresztül vezet az esernyõsök útja a tatai vár udvarán egészen a nagy fényességig, ahol egy tábla lóg. Rajta.

AZ
ÉJSZAKA
KIÁLLÍTÁS

A sötét átjáró falán fekete-fehér nyomatok és festmények, mitológiai alakok, éjszaka-maszkok.
A földön végig gyertyák, a bejárattal szemben nagy fehér függönyszerû valami. Sokan jönnek. Tízkor elkezdõdik a ceremónia.
A fehér valami mögött kigyullad a fény. A költõ és a festõ árnya jelenik meg, beszélgetnek. Persze a költõ írta, de róluk szól, meg az éjszakáról, arról, hogy mit látunk és mit nem, az árnyakról...meg rólunk. A végére már nem tudok figyelni, mert egy gondolatra elindul, belémhatol, önállósulni kezd, s nincs más már. Mire nyugalmat talál a párbeszédnek vége. Felnézek, s ég a papír- függöny. Még mindig csönd. A kiállítás ezennel megnyílt -mondja Ádám- s végre megmoccannak a látogatók. Elég nehéz megnézni a képeket, hiszen a nézegetõkben fel szokott merülni, hogy egy-egy lépést hátralépjenek, hogy jobban láthassák az egészet. De nagy a tömeg.
A tataiaknak könnyû, mert átjönnek holnap újra - mondom ismerõsömnek. De õ felvilágosít, hogy ez csak egy éjszaka látható. Ahá! Ez nagyon ki lett találva. (Persze az ötlet maga kevés. A megvalósítás, a rengeteg munka is kellett hozzá.)
Éjfél körül már csak félszázan lehettünk. Végre törõdni a képekkel is. Titkok...poénok..."remek megoldások"...Lévai megint elindult haza az éjszakában.
A Lévai-Jász páros megint elkápráztat bennünket. Ez az éjszaka kicsit tovább él majd bennünk, mint a többi.