Woodstock szellemében - Rockzarándok a Hajógyári szigeten

Jó bombasztikus cím, nem? A huszonötéves évfordulóra csiszoltam Nektek.
Az újságírók már hetek óta a hippikorszak filozófiájáról beszélnek. Engem személy szerint irritál, hogy egy végsõkig "komfort- entellektüel" okoskodjon a szabadságról. Akkor a srácok féltek, utálták a földi hatalmat annak összes seggnyalójával, legyen az rendõr, újságíró, politikus. Azt tudták, hogy mi az amit elutasít a gyomruk. Se múltjuk, se jövõjük - nem marad más mint a meg-és kiélt jelen. Mondhattam volna brutálisabban, hiszen a meztelenséghez ez illik. Ez felszabadít, megtanít megszabadulni. Ez a belsõ szabadság. Woodstock egy spontán vér és következmény nélküli demonstráció volt. Az akkori lázadók nyakkendõben már. A "most" fiataljait, a dacból ás muszájból élõket lenézi és kikerüli az aluljáróban.
A behívó égetés a kor pecsétje, szép szimbólum, de miért kell ehhez krízis, hogy észrevegyük a fiatalok érzései változatlanok.
A kiárusítás folyik, de ha ez az ára, hogy jövõre is legyen!?!
Müller Péternek drukkolok. Közép-Európa legnagyobb rockfesztiválja ragyogó szelepként mûködik, s mûködni fog jövõre is.
Mi ott voltunk, és nem volt kis dolog!