Meggyszödés, mög eltövés

Van a ház elõtt két meggyfa. A rossz idõ ellenire lött rajtuk elég szépen. A feleségöm mán égy hét úta rágja a fülem, hogy meggyet kéna szödni. Ha, kéne csak, akkor még nem köll montam neki, mög hogy érjön még. Máma mán nem löhetett tovább halogatni neki kölött keserödni. Kivittem a nagy lajtorját, hogy avval tóggyam ki a lábomat, mer nem vagyok "meggyszödõszék termetû", csak magas. Égy vödörrel keserödtem a nem szeretöm munkának. Nem hallottam az Istennek sé, mer olyan aprós-e tuggya szömüre sikerödött. Flöstökre azér csak sikerödött két vödörre valót lékapkodni. Ezután gyütt a csumázás, mög a válogatás. Az idõ mög égyre melegödött. A párom rakta az üvegbe, hogy én sé unnyam magamat neköm mög a maradékot köllött kimagolnom. Ebbül majd lekvár lössz, mög majd köll a tésztába, mer azt mög minállunk apraja- naggya mind nagyon szereti. Nem baj, ha mindön nap sül égy tepszi tészta. Kint az udvaron negyven fokos meleg. A konyhába égy nagyfazékba dunsztolódik abefõtt, fõ a leves, de arelni is ég mer sül a tészta. Neköm sikerült elmönekülnöm. Megnéztem égypillanatra afiamékat. Elmöntem az unkáér,mer nem teccik neki a napközibe lönni. Mögnéztem égy kiállítást ahun egér lóg ki a kép szájábul, olyan igazi, csak égy kicsit össze van mán aszalodva. Van égy macskais ilyen állapottyába kiállítva. Legjobban a teccött, hogy égy háromlépcsõs trónszéköt átalakítottak szobarétéráttá. Most ilyan világot élünk. Mikor itt kigyönyörködtem magamat elmöntem a legkedvesebb komámékhoz. Nálluk mindig vannak különlegös eseményök. A jómúltkor égykotlóajja csirkét léfújtogatott a patkány. Vót olyan, hogy aszomszéd kutyája maj nem mögfujtotta az üvékeét. Most a másik szomszéd kutyája olyan anyányi csirkékbül pocskolt mög hármat vagy négyet. Ezöket a dógokat mögbeszélgettük mikor hazaindultam. Igyeköznöm is köllött mer, mán elkongatták a levesmarsot a toronyba. Közbe még odajártam a párom sütött-fõzött kögyetlenül. A konyhába éppen olyan meleg lött mint odakint. Kiegyenlítõdött a külsõ-belsõ hõmérséklet. A meggy is fõtt, a tészta is sült. A meggyel vót elfoglalva akedvesöm, közbe a tésztát mög mögkapta égykicsit. Tehát ilyen elõfordult akkor is mikor még csutkatûvel, csûcsutkával vagy ízikszárral tüzeltünk a sparhetba. Egy kicsit léköllött vágni a sütemény ajjábul. Aztán löhetött önni kétpofára. Nem is maratt belõle sömmi.