A kicsi és a nagy

Hol volt hol nem volt, egy napon Kosné Birka Borbála úgy döntött, hogy az erdõszéli fodrászatban a megszokott és unalmas természetes göndör frizuráját megváltoztatja. Órákig várt, hogy azután újabb órákon át végigszenvedje, amíg úgynevezett vegyi eljárással göndörségét kiegyenesítik.

Még naplemente elõtt égnek álló hajával a nagy réten át hazafelé baktatott, amikor összefutott a csodálkozó tekintetû tüskés Süni Sámuellel.

Az tágra nyílt szemekkel megszólította és teljes komolysággal közölte vele, hogy minden állatok Istenére esküszik, életében elõször lát ilyen szuper bombázót. Borbála azonban oda sem hederített, baktatott tovább.

Süni Sámuel másokkal ellentétben úgy gondolta, hogy az idõ igen is véges, ezért rögtön a tárgyra tért. Birka Borbála szemébe nézett és fátyolos hangon szinte súgva mondta: mindig is ilyen hosszú lábú gyönyörûségre vágott, meg azt is, nincs nála kívánatosabb teremtés heted-hét réten és erdõségen. Borbála ezt is elengedte a füle mellett és határozottan lépegetett.

Sámuel érezte, hogy ez kevés, ezért újabb és újabb ötlettel hozakodott elõ, de hiába. Végsõ aduként bemondta a legnagyobbat, amit életében csak egyszer mondott, akkor is megbánta: Házasság!

Az erdei ösvényen sietve ment haza. Férje Kos Kázmér az újságolvasásba temetkezve semmit sem vett rajta észre.

Ami Tüskés Süni Sámuelt illeti, elkeseredésében az erdei kocsmában felhajtott néhány pohárkával, azután fütyürészve hazaindult. Útközben a szeméttárolónál még megpróbálkozott egy kidobott és agyonhasznált ruhakefével, de mikor óriási tévedésre rájött, felkiáltott, hogy mi a a fene, ma mindnyájan összebeszéltetek? Majd saját kiáltásától kijózanodva szapora léptekkel hazasietett a feleségéhez.