Nekem tetszik a Dallas. - mutatta az egyik ujját a kisfiú.
Meg félek tõle. - mutatta a másikat.
Miért félsz tõle? - kérdeztem.
Azért. - és énekelt tovább.

(fennmaradt mondatöredék a XX. század végérõl)


Egyetemisták, félévi vizsgájukhoz, felmérést készítettek tévénézési szokásokról. Egyik kérdés SEM hangzott így: - Az ön számára mit jelent a "Dallas" címû televíziós sorozat?
Mégis sokan válaszoltak rá. Volt aki nyíltan kiállt mellette (ez volt a kevesebb) és volt aki tagadta, hogy valaha is látta.
TÉVÉNÉZÕ(ként) mindannyian érintve vagyunk. Kialakítottunk valamilyen viszonyt ehhez a szóhoz, pontosabban ahhoz amit jelent, amit jelképez. Ehhez szeretnénk saját mozaikdarabkáinkat átnyújtani.

Kérdés: - Szerintetek milyen a Dallas?
Többen: - Nagyon jó!
Kérdés: - Miért?
Leány: - Vannak benne állatok, lovak, szép házak.
Kérdés: - Mirõl szól?
Leány: - Van egy nagy család, abban van egy gonosz ember, a Jockey. Mindig rosszat akar a másiknak.
Kérdés: - És még?
Leány: - A Boby az majd vissza fog jönni.
Kérdés: - Te már tudod elõre?
Leány: - Benne volt az újságban.
Kérdés: - Szerintetek jó gazdagnak lenni?
Leány: - Igen.
Mások: - Nem jó!
Leány: - Jó!
Mások: - Nem!
Leány: - De jó!
Mások: - Olyanok lennénk, mint Dagobert bácsi, úszkálnánk a pénzbe, meg aranyesõ lenne, meg minden.
Kérdés: - Szeretitek a Jockey-t?
Leány: - Nem, mindig csinál valamit a másikkal.
Kérdés: - És te szereted?
Fiú: - Én szeretem.
Kérdés: - Miért?
Fiú: - Én szeretem a Jockey-t, mert olyan vállalkozó szellemû, meg minden.
Kérdés: - Szerintetek érdemes nézni ezt a filmet?
Kórus: - Igen!
Kérdés: - Jó ez nektek?
Kórus: - Igen!
Fiú: - Tanulhatunk belõle.
Kérdés: - Mit?
Fiú: - Ne legyünk olyanok, mint a Jockey, ne legyünk olyan "smaragd-éhesek" mint a Cliff és még az is jó lenne, hogy ha majd nekünk fiúknak is lesz feleségünk, akkor azt csináljon amit akar. De tartsuk szem elõtt, hogy ne a milliós szõrméket vegye meg, meg ilyesmi.
Kérdés: - Szerinted, ezeknek a gazdagoknak a világa nem jó?
Kórus: - Neeem!

közremûködtek: Budapest, Szent László téri Általános Iskola 3.a osztályos tanulói, valamint
H.Maderspach Kinga


Csak tiszta kézzel! Miközben a szappan operál a kezemen, a tükörbõl egy szerelmes birka bámul. Love juh. De nem is ez a lényeg.
Mert igen is gazdag is lehetnék, "meg minden".( hogy a 3.a osztályosokat idézzem) Meg ott is beteg a gyerek, meg iszik az asszony, a férfi meg minden jó nõt, és még izgalmas is.
Nem érdekel a politika, hogy mindenütt folyik a vér, hogy mindig szembesítenek azzal, hogy a létminimum alatt élek, hogy ennek meg annak igazán mi baja van. És az én bajom?
Ebben a sorozatban minden MÛ és ez így mûködik. Így mûködik a kapu, a képkivágás a szobámban, és én belépek, HA akarok.


Jockey Ewing köztünk van.

Jockey Ewing életünk része, kis XX. századvégi magyar valóságunk fontos tartozéka. Mi vállalkozók sokat tanultunk tõle - valljuk be. Õ mutatta meg számunkra, hogy aki vállalkozó az könyörtelen, az sohasem adja fel, az a legszorultabb helyzetekben is kitalál valamit. Szóval õ egy példakép. És ismerjük be azt is - csendben, csak magunknak - hogy igazán senki sem tud haragudni rá. Még akkor is megbocsátunk neki, ha újra és újra megcsalja Samanthát, vagy gátlástalanul bánik el Cliff Barnes- szal. Igen Jockey Ewing, így kell ezt csinálni! Üsd, vágd nem apád! Nem hát! De ha már "valaki" az a másik "ember", akit átvertek, akivel szemben tisztességtelen volt egy üzletember, vagy akár csak egy taxisofõr, az érzi, hogy ebbõl a kis magyar valóságunkból - és jó öreg Jockey Ewing -ból is - valami kegyetlenül hiányzik. Az ETIKA. Az üzleti etika. Ki hallotta már ezt a szót? Pedig van ilyen, sõt tanítják is a közgazdaságtudományi egyetemen. De minek is ez a sokféle marhaság, gazdaságtan, pénzügyek, miegymás. Vegyünk meg valamit olcsón és adjuk el minél drágábban. (Tisztelet a kivételnek!) Így gyarapszik, így képzõdik az alaptõkéje egy új tõkésnek.

Ez az eredeti tõkefelhalmozás idõszaka. Marx Károly szemtanúja volt annak, hogyan esett át ezen a korszakon Anglia, Amerika és minden, ma, fejlettnek nevezett ország.

Amikor olvasunk errõl, tanuljuk a történelmet, vagy nézzük a Dallast, csak legyintünk. Az egy másik világ. Pedig nem! UGYANAZ! Vegyük észre a tõkés társadalmak nagy alakjai - kicsiben és magyar kiadásban - megelevenednek. A közép-európai Henry Ford-ok és kis Rockefeller-ek itt vannak közöttünk és természetesen Jockey Ewing is.


A szappanopera, mint tömegkommunikációs mûfaj

I.

A múlt század végétõl sorra jelentek meg azok a mûszaki-technika találmányok, amelyek átalakították a társadalom szabadidõ szerkezetét, gondolkodásmódját, viselkedés kultúráját. A film, a rádió, a televízió, a video szinte berobbantak a társadalmak életébe, és két nagy csoportra osztották azt. Egy része - és ez volt a nagyobb- megszállottan használta, a bûvébe került. Másik része - az elõbbiekhez képest, elenyészõ kisebbség- mint az értékek szétrombolóját, a hagyományok megszüntetõjét kívánta szélsõséges esetben megszüntetni, toleránsabb esetben a hagyomány szolgálatába állítani

A film, a rádió, a televízió állandó dichotóm hatás alatt állt. Állandóan harcolt bennük a mûvészeti és a szórakoztató jelleg. Hol sznob módon a hagyományos mûvészetekbõl merítve, specifikumait keresve mûvészetet hozott létre, hol a széles közönség nagy átlagának gondolkodás módját, igényeit figyelembe véve szórakoztató mûveket alkotott.

Az eddig felsoroltak mellé még egy harmadik tényezõt is feltétlen figyelembe kell venni a film, a rádió, a televízió, a video arculatának alakulásánál. Ez a modern társadalom piacorientáltsága. Ami nem azonos a nagyérdemû kegyeinek állandó keresésével. Sokkal inkább arról van szó, hogy a minél nagyobb profit keresés, a reklám, a propaganda modern társadalmak arculatát alakító törvényszerûségei azok, amelyek a tömegkommunikációs eszközök formai és társadalmi vonatkozásait befolyásolják, átalakítják.

Mindezek figyelembevétele után szeretnék a szappanopera mint mûfaj születésérõl, sokszínûségérõl röviden szólni.

II.

A szappanopera mint mûfaj az amerikai rádiózás terméke. Születését az 1930-as évek elejétõl számítják. A rádiózás és a reklám történetének egy olyan közös pillanatában született, amikor a sorozat a rádióban abszolút sikerré vált, illetve a reklámozás kereste az indirekt hatás eszközeit Az amerikai szakirodalom úgy tartja, hogy chicagói rádió "Amos and Andy" címû sorozatának sikerére felfigyelt a Pepsodent cég, és 1,7 millió dollárt fizetett azért, hogy a sorozat egyes epizódjaiba építve hirdethesse a fogkrémét, szappanát. Maga a mûfaj a nevét is errõl a tényrõl kapta.
Az amerikai szappanopera mûfajjá vált, melynek legfontosabb jellemzõi voltak (és szinte valamennyi részben, vagy egészben ma is érvényes):

  • meghatározott közönségrétegnek szóltak (mivel nappal sugározták õket, ezért nappali folytatásos történetnek is nevezték);
  • az azonnali, könnyû érthetõség;
  • a mindennapok intimitása;
  • dokumentum hitelesség érzetének kialakítása;
  • Az amerikai szakirodalom az amerikai rádiózás 1930-1950 közötti idõszakát "szappanopera korszaknak" nevezi. 1940-ben 64 szappanopera volt hallható naponta az országos, és helyi rádiókban. Robert C. Allen szerint az amerikaiak 1930-1982 között 100.000 órát "csatangolhattak" a szappanvilágban.

    Umberto Eco a szappanoperában a saga jelleget emeli ki. Egy-egy családnak, vagy akár párhuzamosan több családnak az életét mutatja be. Véleménye szerint "álcázott sorozat", hisz a család életében az idõ múlásának az ábrázolása áll az elsõ helyen.

    III.

    A rádióban született mûfaj átkerült a televízióba is. Itt már nemcsak nappal volt hallható, hanem este, fõmûsoridõben is.
    Amerika után az európai, sõt a világ minden rádiója, televíziója felismerte a mûfaj közönségvonzó erejét. Szerte a világban megszülettek a "nemzeti" jellegû szappanoperák.

    A rádióban nemzedékek nõttek fel egy-egy sikeres szappanoperán. Amerikában, Angliában 20-30 évig is futottak olyan szappanoperák, melyek a közönség kedvencei voltak. Az amerikai szakirodalom tartja számon, hogy 1941-ben 75.000 levél érkezett a stúdió címére, amikor "Az irányító torony" címû szappanoperát le akarták állítani, azt hívén, hogy ráunt a közönség, hisz 1937 óta hallgathatta epizódjait. A szappanopera 1956-ig ment a rádióban, sõt 1952-tõl a rádióban is és a televízióban is találkozhatott a "nagyérdemû" kedvenceivel. A magyar "Szabó család" is több mint harminc éve hallható. Amerikában, Angliában a sikeres szappanoperák a rádióból átkerültek a televízióba is, illetve új családok életével ismerkedhetett meg a közönség. A rádiózásban az adott nemzetek "családjai" születtek meg. Így válhatott az angol Onedin család, vagy az amerikai Ewing család világméretekben ismertté, sõt kedveltté. Klubok alakultak, melyek foglakoztak a szappanopera világ törvényeivel, megbeszélték ennek a szappanvilágnak a mûködési mechanizmusait, a magatartásformákat, értékrendjeiket elemezték, mintha valósak lettek volna. Beszédtémává, kedves ismerõssé váltak, olyanná akikrõl mindig mindenütt lehet beszélgetni, nemcsak a klubban, hisz egy- egy rajongó bárhol fellelhetõ és beszélgetõ partnerré tehetõ, mint annak a világnak a beavatott ismerõje, elemzõje.

    IV.

    Az amerikai "Dallas" mindezideig a leghosszabb televíziós szappanopera a maga 360 részével. Több milliárd nézõ látta mind az öt kontinensen, hisz mindenütt bemutatták. Hozzánk majd tíz éves késéssel érkezett meg a Ewing család, mert az 1990-es évek elejére a világ túlesett a "Ewing-mánián".

    1991. tavaszán, az MKI-ban egy országos reprezentatív mintán végzett felmérés adatai szerint a felnõtt lakosság 71%-a kedveli a sorozatot, mint mûfajt. Ennek a mûfajkedvelõ sokaságnak 95%-a azt mondta magáról, hogy van kedvenc filmsorozata, ami azt jelenti, hogy ennek a kedvéért programot változtat, ezt a sugárzás eredeti idõpontjában (vagy az ismétléskor) igyekszik megnézni.

    1991-es év elején sugárzott sorozatok közül a nyugatnémet "Klinika" állt, mint kedvenc az elsõ helyen, amit az amerikai "Dallas" követett, majd a sorrendben a harmadik a magyar "Szomszédok" volt. A mûfaját tekintve mindhárom kedvenc sorozat szappanopera volt. Mindegyiknél az elsõ helyen a téma érdekességét, változatosságát tartották vonzónak. Ezután a dokumentumhûséget, a valósághoz közelálló élet epizódokat és a hõsükkel való azonosulás lehetõségét említették, mint a felsorolt, nagyon kedvelt szappanoperák jellemzõit. A "Dallas", és a "Szomszédok" azóta is a magyar televíziós közönség kedvencei. Nézõi között, mint a mûfaj nézõi között szerte a világon, a nõk és az idõsebbek aránya a legnagyobb.