Mozzanás nélkül feküdtem melletted,
Szerteszét borzolt a rád lehelt csók,
Lélegzeted szabálytalanul zihált,
Hajad redõi szerteszét, kergetõztek a pillék közt,
Ajkad furulyáján könnyes zene játszadozott.

Újra és újra nekiláttam játszani,
Lekötött a mesés dallam,
A nedûk harmatjainak csodás varásza,
Minden apró légi dombbal elszipogtam,
Mint egy pisis gyerek, ki mûvészként alkotó.

A pillanatok lesorjázott ideje lassan elmúlt,
Most döbbentem rá elhagytam ezt a nagyszerût,
S most már ki tudja kié, valaki megtalálta,
Lehet hogy csupán egy szón múlt. Lehet.
De más aljas közjáték, színpad is lehetett.

Egy-két gyöngéd emlék, egy csuszamlós pillantás,
Ferde hangok ki nem emelt kiáltás,
Ez maradt a derengõ árnyékok közt,
Amik rég voltak elmúltak,
Lassan megkopnak, elkopnak.

    LumPool