Néhány észrevételre válaszolva, fontosnak érezzük elmondani, hogy nem unatkozó egyetemisták rosszul sikerült stílus parodiáját olvashatják a következõkben. Az írás szerzõje hódmezõvásárhelyi személy, és jó hogy ilyen. Talált kincs. Mi megörültünk neki, s ezt az örömöt szeretnénk megosztani az olvasókkal. - szerk.-


A madarakrul

Nem nagy portán van a házunk. El lõhet mondani, mint a kicsi asszonyra, hogy akármilyen kicsi a porta, de a röndös kapubejárás mögvan. Van két nagy diófánk. Én ültettem ûket, közel harminc esztendeje. Vót idejük mögnyõnni, de a helyet is szeretik. Még kissebbek vótak, tudtam permetözni ûket, de a 8-10 méterös fákhón mán nincs fölszerelésöm. Ráhattam. Lött is szüvõlepke rajtuk rengeteg. Légpuska vót a háznál régúta. Veréb is vót, mer a tyúkok elõtt mindég ott áll az önnivaló. Lûttem a verebeket égyre-másra. Valahun olvastam, hogy a veréb mög a cinke az, ami öszi ezöket a férgeket. Mögfigyeltem, ha nem bántom a verebeket nincs hernyó a fákon, de nincs levéltetû sé, mer azokat is nagy élvezettel öszi mind a kétfajta madár. A cinkéknek odúkat raktam a fákra. Több évbe kõtöttek is, nem is égy fészökajjat. Nagyon szerettük ûket. A baj csak az lött, hogy a feketerigóknak is mögteccöt az odú, oszt a cinkéket kiprincölték belõle. Nekünk nem lött vóna baj, ha csak az nem, hogy a diófa újhajtásábul csinálták a fészket, oszt a termés is abbul lött vóna. Ezök is kikõtöttek két évbe égy-égy fészökajjat. Az idén is kísérletöztek, de nem fértek be a lyukon. Így nem lött sé cinke, sé rigó. Pedig télön ötetjük is a cinkéket. Vót olyan hideg nap, hogy tizenhatot is mögszámoltunk a ruhaszárító kötélön. Van rozsdafarkunk is, hogy házi-é, kertié, ezt csak a madarász tudná mögmondani. Nagyon szerettyük, mer mán február végin löhet hallani a hangját. A házvéginél van égy repülõeresz, ott fészkel a szelemön véginél. Sokáig nem tudtuk, hogy ott van, csak éccör égy kis madarat találtunk elpusztulva a fõdön, akkor gyüttünk rá, hogy bérlõjeink vannak. Nagyón teccik a hangja, mög maga a madár is. Mindég a környék legmagosabb pontyán szólal mõg. Szödi a bogarakat, férgeket kögyetlenül. A fecskék is sûrûn-sûrûn tisztöletüket töszik. Mindönt mögtönnék, hogy hozzánk fészköljenek, de nem hajlandók pedig nem vagyunk nagyon zajosak. Mög tuggyuk azt is, hogy Isten madárkája, oszt nem löhet belõlük paprikást csinálni, mint az éccöri cigány a kövér verebekbül, mög a sündisznóbul. Az mög nagy szám, amikor égy falka tengelic töszi tisztöletit. Ezök falkástul gyünnek. A bátságos, kedves kis hangjukkal betõtik az egész udvart. látni nagyon ritkán lõhet ûket, mer csak akkorák mint égy ütet tapló. Ezök is nagyon szeretik tetvészni a diófákat. Õsszel-télön mõgjelennek a varnyúk is. Mostanába mán nem igön tanálnak lószart az uccán, mög úgy gondojják, jobb a dió, ha nehezebb is a belihõn hozzájutni. Ezökre néha rálüvök, de asszonyák, hogy nem löhet lélûni, mer olyan kemény a talla, hogy nem mén át rajta az ólom. A harkály madár is mögjelenik néha. Hallom, hogy kopácsol, de sosé jó helyön, mer nekõm köllött olyan újnyi kukacokat doróttal kihúzkodni a diófábul, de nem baj, csak még sokájig köjjön, mer a diót az egész család apraja-naggya mind veszettül szereti.