Mike Tamás és Steinberg Johanna wünsdorfi fotói

Berlin mellett van egy kihalt laktanyaváros; a második világháború itt 1994 szeptemberében ért véget, mikor hazamentek az orosz katonák. Amit maguk után hagytak, az körülbelül mindenütt ugyanaz : szétvert mosdókagylók, kitépett vezetékek, olajban ázó talaj, felrobbanthatatlan betonmiafenék és szemét, szemét meg szemét. Ezen a helyen a hihetetlen méretek teszik mindezt szimbolikussá. Kísértet járja be a szökõkút-kutyaólat meg a játékrakétát, a kommunizmus kísértete, amit hiába szeretnénk elfelejteni, mert mi vagyunk, bennünk van, magunk vagyunk....

Nevetséges? Ijesztõ? Groteszk? Félelmetes? Abszurd? Apokaliptikus? Hihetetlen? Szürreális?

"Nem mi vagyunk a szürrealisták, hanem a berlini fal." (Max Ernst)