Szerkesztõi üzenet a hallássérülteknek

A világ nem tanított arra, hogyan fogadjuk el a másságot. Hogy valaminek az elvesztése mennyit ér, csak az tudhatja, aki meg-és vagy átélte elvesztését. Mi viszonyulunk, ahogy tudunk, ha kapcsolatot létesítettünk, ha majd együtt leszünk, beszélünk róla!
Ti hallásotokat vesztettétek, mi mást azáltal, hogy mindenbõl van egy kicsi. Hogy mi mit ér, csak az tudja, aki meg-, illetve átélte elvesztését. A hallásukat vesztettekkel keressük a kapcsolatot, a miért magyarázatára a következõkben teszek kísérletet.
A kirekesztettséggel csak részben lehet egyetérteni, a természet, a teremtõ - hívja ki-ki szemlélete szerint - nagyszerû dolgokat mûvel az elvesztett érzékelés pótlására.
Ha valaki kifelé nem is hall, nem kisebb világ tárul fel elõtte, mint ami lassan bezárul körülötte. Az érzékszervi hiányosságokat a szervezet alkalmazkodási képessége más formában igyekszik helyettesíteni.Az ilyen emberek különösen érzékenyekké válnak, képességeik alakulnak, fejlõdnek. Kialakulhat például a mûvészi feldolgozás nagy múzsája, az eidetikus látás / a részletgazdag, színében, hangulatában, mozgásában teljesebb környezet látása /. A másfajta dimenzió tehát tökéletesedik, csak ezt a MÁSságot kell tudni átadni. Minket átlagosan halló és látó, látszat szerint praktikusan szelektáló embereket a kezünknél fogva kell vezetni. A rácsodálkozás igényével kérjük tehát, hogy osztozkodjunk azon, ami van, így egymást is könnyebb lesz megérteni, elfogadni.
Kapcsolódjatok be a látni és láttatni, érezni és éreztetni játékunkba, és vigyétek hírét, hogy minél többen legyenek az Art'húr részvényesei.