EGY 

Formákat látok a lapon, 
azonnal zsiráfot belõlük. 
Odakint fesztelen ordítás. 
Még nem felnõttek. 
Percenként bújnak más szerepbe,  
S az ébredés nem fáj. 

    Miklós Dóra
 
KETTÕ 

A hangya szobába nem való. 
Összenyomom. 
De nem végeztem vele. 
Szenved, 
vonszolja kifacsaradott testét. 
Megdöbbenve nézem mit tettem. 
Jobb, ha tényleg agyonnyomom. 
Így már nekem sincs semmi bajom.

  
 
VILLANYPÓZNÁN 

Villanypóznán szökött mélabúk 
gyötrõdnek, 
fulladnak, 
beleszakadnak 
az utca mocskába. 
Emberek, mint jótékony állatok 
rájuk lépnek. 

    Demeter Géza
 
Farkas Csaba 
SÖTÉT SZOBÁMBAN
Sötét szobámban, 
fehér lepedõn, 
meztelen testtel 
fekszik a szeretõm.
Olyan most, 
mint akit meggyaláztak, 
olyan, mint 
egy foglyul ejtett állat.
Megtett mindent, 
mit kértem tõle, 
kiélt vágyamtól 
csillog a bõre.
Biztos a szerelem 
teszi ezt vele, 
s a boldogságtól lehet 
könnyes a szeme.
Olyan most, 
mint egy idegen, 
nézi a semmit 
furcsán, hidegen.