Boldog Dávid
Angyal

Ebéd után az ablakban könyököltem.
Napfényben úszott fáradt testem.
Elnéztem ezt a rohanó világot
A parkban egy lány szedett virágot.

Hajlongott az öreg fák között,
mint sudár fûzfa a szélben.
Egy virágról sárga lepke
szállt az ég felé.

Õ riadtan kiegyenesedett, figyelte a lepkét.
Majd kibontotta rejtett kincsét.
Körbe nézett. Szivirvány szárnya
tündökölt a fényben.

Észrevett. Szólni akart, de már nem nyílt
ajka. Elcsuklott a hangja.
Könnycsepp gördült arcán. Álma valóra vált.
Majd megfordult és a lepke után szállt.