Egy elme zarándokútjai
Langstadler Csaba sorozata 
A bölcsesség gyökereiben:
Legyél "nyitott", mint egy virág! 
Nagy ember sajátja,
hogy semmi sem a sajátja! 
 
A"versben bujdosó"-ban:
 
Andinak! (J.F.) 

Tüzek kelyhe
tölcsér-bejáratod,
piros gyertyám
várja lángbõrû tok.

Moha késkezekkel
feltépett inged a szél,
Oszlopod fonatán
a Gyermek-nap gõgicsél.

Lila kezekkel rázza
vasrácsát az éjszaka.
A hold - az éj közepén
álom felfordult hasa.

A csöndbe vak-kezükkel
beleülnek az angyalok,
Én vízcsepp-visszhangokba
Néma hullámmal ordítok.

Mit tegyek? ha kitört ablakú
Ujjaimat tudom adni csak,
Ember-szemmel, ember-bánattal
nézek Rád, mint a lelõtt lovak.

Gyermeksírokat
ásó-kezed,
Arcod ráncoknak
fegyenctelep.
Köldököd fehér
lengõ-hólyag,
Titok táplálék
hóbaglyoknak.
A hajnalokban
tátika-szád,
Légütközetben
a szó-csaták.
A menny-baldachin
nászi-ágyad,
Szobrokkal néz Rád
mûvész-társad.
Percmutató a
hangya-lába,
Felszalad harang
orgonákra.
Te masnit kötsz Flóri
hajába,
Levendula kezed
szagára.
Emlékezem, mint
Apáméra,
Én a halánték-
görcs-kisfia.
Tutaján úszik
a fa csontváz,
Vérébõl támad
a nap-bogáncs.
Én még emlékszem
ág-kezedre,
Testem-könnyezte
nedves-bõre.
Én még emlékszem
a fiúra,
Gyöngyödet-rakta
a nap-kútba.
Ájult volt akkor
éjjel minden,
Hold-hintés által
ítéltettem.
Síró párducok
éj-fényei
Alatt-lehetett
hemperegni.
Õzek szemében
a szivacsok,
Ádám és Éva
alakzatok.
Karácsony volt ott
csillag-magban,
Gyertya-rakéta
magasságban.
Lúdbörzõ hátad
verejtéke,
Kékköves szívem
szélütötte.
Bordád-elefánt
agyarában,
Mint szál gyufa tûz
nagykabátban.
Merengtem kelyhed
tüze után
Mint kisgyermek, fent
a tûz-létrán.
Félistenek lakták
éjjeled,
Himnuszt dobált felgyúlt
mérleged.
Özönvíz belû
volt kenyered,
Savtáncot jártak
gyomornedvek.
Az éjjelben az
orkán-hangok
Pávián sokkolt
áram-jajok.
Ebben születtél,
magon-pihe,
Orrod mint elsõ
szagló-bibe.
Ez volt életed
elsõ harca,
Fejedben õsök
pata-zaja.
Lánnyá varázsolt
Jézus-király,
Karddõlés tested:
fénylõ-hínár.
Játszint csillogás
pillanatok,
Titkaival õt
kihúztátok.
Mint sellõ-táncú
violin-kulcs
Vagy mint betapasztott
galambdúc.
Halójávalõ
tartott fogva,
Lettem vadászó
király-sólyma.
Epilógus 

Rózsazubogással,
örvénydagadással,
Ezeréves hullafolttal,
bebalzsamozott lánggal
Fekszünk a virágos kert
tömegsírjában.

Átcsoportosult kezek
A vak hegyeken,
A távolság hószemét
kaparják át a jégen.

A tûzben béna állatok
botjai a hasábok,
Levágott lábaik ropják
a lángokban a táncot.