Üveges Tamás
CANTATA PROFANA

Beton tömbök közé
menekvõ riadt állat.
Miért menekülsz?
Halálod gyorsabb nálad.

Rideg betûzápor
célozta agancsod.
Elvitték. Elcsalták
halhatatlanságod.

Csodafiú-szarvas,
agancsos barátom.
Vajúdik a napfény
megszüli halálom....


...Láttam szemed

Egész eddigi életemben
csak bolyongtam,
idõnként mámoros fejjel
járkáltam,
nem értettem
a búza hajladozását,
de láttam, amint
dideregve vártad bebocsájtásod
lámpák sárgán pislogó fénye alatt,
s akkor..
hogyha fázom...
eljönnek...
valahonnan elõbújnak,
talán a réseken,
a hajszálrepedéseken
kúsznak,
kúsznak,
kúsznak,
egyre közelebb...
Arcuk tündöklik, mint
barokk szobrocskák fiatal
angyali mosolya,
léptük könnyed,
mint gyermek elsõ
óvatos kísérlete,
mégis
napszívta arcomról
felszárítják könnyeimet,
a nyikorgó hintaszéket is
megolajozzák,
a szél darabokra törte kezemet,
õk összerakják,
és végeznek...
befejezik, mit ki küldött,
már nem tudott,
az a fáradt hullócsillag
idõ elõtt útra bocsátott.