Filmliberalizmus vagy filmcenzúra?

Vannak filmek, amelyek sohasem akarnak kikopni a feltupírozott filmszínházak csillogó mûsoráról, önmaguk mítoszát görgetve tovább. Minél többet futtatják képeiket, annál többnek látszanak. Minél jobban fújják, elölrõl hátra, hátulról elõre, óvatlan óvodástól reszketõ aggastyán korig, annál jobban önmaguk álom-ikonosztázai, vágyaink hollywoodi panoptikumai. Hipnotizált rajongók kígyóbûvölõi, az élet akció-gyárai, futószalag-kreációk.
Vannak viszont filmek, amelyek tünemények, fényrobbanások, kirajzolják a reménytelen emberiség villanásnyi idejét, s aztán megmagyarázhatatlanul eltûnnek a forgalmazás sötét útvesztõiben, a budapesti art és nem art mozik végtelenített mûsorán, az archívumok felejtõ polcain, a rövid joglejárat szorító kelepcéiben.
Ma már nem az a gond, hogy mi nem szabad, hogy van egy viszonylag jól látható korlát, s ezen a páston belül vagy kívül be- és kimérheti magát az ember, hanem az, hogy nincs korlát, tabu, amelynek érintése már politikai üzenet, az emberi individuum felemelése. A korlát azonban kimondhatatlanul ott lapul a lezáratlanban, a látszatra nyitottban. Szabadság kultúra nélkül: valcer balkáni ritmusban. Az állam érvelve kivonul onnan, ahol nem mindent a piaci gesztusok mozgatnak. E túlliberalizált piacon mindig azé a siker, aki a legtöbbet ruházza be: a produceri és magántõkés filmgyártóké. A tömegmûvészet tömegesztétikája tömegideákkal. A mûhelyek, stúdiók magányos menhírek, s ha dacolva szemben állnak is a pusztulással, még gyorsabb a dõlésük.
Elvileg minden bemutatható, valójában a haszon az egyetlen, amely a forma és a tartalom karmesteri pálcája. A forgalmazók legyõzik a fátumot. Az értékes mû adója: a film elhallgattatása, a végleges elpusztítás elõtti elõszoba, az üres kassza sátáni statisztikája. Veszélyes filmek? Vagy még fentrõl meg nem ítéltek? S ha már betiltani õket politikai és kulturális baklövés lenne, agyonhallgatni õket, bemutatni õket, de a korlátozott vetítési idõ demokratikus cenzúrájával - ez kifizetõdõ. A film eltûnt, a lélek halott. Szellemi moslékon, véren és ölelésen, káromkodásokon felpuffasztott profi kultúra termékenységi maszkja elõtt állunk. A másik oldalon a Szépség halotti maszkja. S nézünk szembe önmagunk elmúlásának rejtjelezett üzenetével.