ifj. Mihalovits András
KAVICSOK

Lennék én törött szürke kis kavics, egy a százból,
Lennék én csak porból sárból, nem pedig topázból,
S volnék átlagember a milljomodik darab,
Aki minden áldott reggel a munkába szalad,
S mint csörtetõ dúvad, primitív ösztönlény,
Fûben megbúvó, szerény virágú kis növény
Aranyhal, mely nem ismeri a múltat s jövõt,
Egy kisegér, mely magvakért futja be a mezõt,
S volnék utcapor, mit elseper a rideg szél,
Vagy eszelõs bolond, ki csak önmagának beszél,
Vagy picike pont érzelmek s vágyak híján
Szakad ideg egy ismeretlen vadásznak íján
Vagy egyszerûen a Semmi volnék én szívesen,
Mindenkitõl távol, gyûlölt zord idegen,
Nem volna szívem és lelkem, kihunyna a szemem,
Nem kötne Tehozzád ily összetett érzelem....