A képzelet

"Ha nem forradalmasítja a kommunikáció világát a fantázia és az empátia, akkor a kommunikáció sem képes ellenõrizni az eszközök és apparátusok világát!" Király Jenõ

A képzelet* tudatforma.
Kézzel foghatatlan /kézzelfoghatatlan/ és mérték nélküli. A hatótere és mozgástere a pillanatokban is végtelen. Az individuum játékos foglalatának formátlan és szervezhetetlen lényegében ég. Következtében változik a meghatározottságra ítélt matéria, a fogalomöltöztetett realitás, és kap fényt a prioritását vesztett lélek. Ez a lehetséges megélésének állapota, az átmentett én több dimenziós kontúrtalansága. A linearitását vesztett kép a belsõbõl vetít, megtartva értelmezhetetlenségét, misztikumát, biztosítva ezzel õszinteségét.
A hordozó világalkotása önvédõ varázslat, hiányosságai az erényei egyben.
A képzelet élménycentrikus, amely az agy tökéletlen, de fejleszthetõ reprodukciós képességével elõhívható, a tudattal formálható, és a tehetség ecsetvezetésével alkotássá érlelhetõ. Bergson szerint a képzelet korrigálja az izolált, önmagára hagyott, önfetisizáló ráció gépies jellegét, mechanikus instrumentalizmusát és fragmentáló hajlamát, embertõl elvonatkoztatott sterilitását.
A freudi tudattalan önkeresõ játéktere tulajdonképpen bölcsebb, alkotásai a teljesség felfedezésének érzetét keltik. Az ösztönharmónia teremtés eszköze a fantázia. Jaspers szerint a szellem szubjektuma.
Kettõs világunk /két agyfélteke?/ átjárhatósága nem a kiválasztottak privilégiuma, bár az elmúlt idõszak divatja által mellõzött érzékenység genetikailag és környezetileg éppúgy determinál.
Az ART'HÚR-fikció, az önmaga rezgéseit feldolgozni igyekvõk önkényesen meghatározott közössége, az egyének kommunikációéhes egymás felé fordulása.
Képzeletük létük feltétele, ez esetben szervezõerõ.


* Képzelet az a lelkitevékenység, képesség, amellyel a tudatban a valóság ismert elemei alapján új képeket alkotnak. /Magyar Értelmezõ Kéziszótár/