Dömötör László
Vallomások

I.

a metafizika határán
ahová még elérnek
a tudat hajszálgyökerei
ahol a lét
önmagától való
s adott a nyomor és a bûn
mint õsanyag
ott
éreztelek meg

II.

Csak egy különlegesen fájdalmas
emlék maradt
erdõtûz utáni táj
gyászoló fákkal
s az új erdõ fáihoz
már semmi közöm
tán kedvem sem lesz
pihenni bennük
s idõm

III.

nem könny ez
arcomon
hazugságcseppek
ne higgy nekem
magam szeretem csak
s te nem jelentesz többet
mint egy elvesztett futam
látod
most is hazudok
cakhogy magam vigasztaljam