Boldog Dávid
Csend

Õ képes arra, hogy az embert a
gyönyörök lágy ölén elringassa.
Akár egy napsugár, ahogy a megdermedt
testet simogatja.
Mint a hold kedves arca, ahogy a
patakot csókolgatja.
Vagy egy hûs sodrás ahogy az apró
kavicsokat selymesre csiszolja.

Õ képes arra, hogy az embernek a poklok
mélyét is megmutassa.
A húsát százfelé, miszlikre mardosva,
ahogy lassan húzza szét, egyre kínozva.
Miközben nem kérdez, csak merõen néz.
Belédmarkolva játszik, de úgy,
hogy közben megmutatja az igazat.

HA csak neked, saját magadnak is, de
ITÉLKEZIK, és mindvégig
LÁTHATATLAN marad.