Ha ezt szót hallom, hogy CSEND

az elsõ ami eszembe jut, az Bergman tökéletes filmje. Az 1963-ban készült CSEND címû alkotás döbbenetes erõvel fogalmazta meg a család, a személyiség széthullását, a belsõ és a külsõ csendet. Azt az állapotot, amikor a szavak devalválódása után már csak a fintorok, a kézmozdulatok, a mosolyok, vagy a testek szeretkezés közben jelzik, hogy ember az emberrel mégiscsak képes kommunikálni. Bergman "CSENDje" az elidegenedést, a félelmet, a szorongást tartalmazta.

De nekem nemcsak ezt jelenti a CSEND. A különbözõ mûvészi, kifejezõ eszközökben sem, csak a SEMMI csendje létezik.

A némafilmben a mûvészetté válás egyik mutatója, hogy a film vizuálisan képessé vált a csend kifejezésére. Így a falióra kiugró kakukkja, vagy az ingájának a mozgása szolgált többek között arra, hogy a csendet érzékeltessék/megfogalmazzák az alkotók.

A CSENDnek tehát többféle jelentése van: lehet szimbolikus, metaforikus, vagy az egyéni pszichikum hangulatait jelzõ és jelentõ töltete. Valószínûleg ahányan vagyunk annyi csend fogalmunk, és érzésünk van, melyek pozitív és negatív értékekkel egyaránt telítõdhetnek. Ez az egyéni, pszichikai meghatározottság is meghatározza, hogy a mûvészeti alkotásokban milyen jelentést kapnak a CSENDek.

Magától értetõdik ezek után, hogy megfogalmazzam mit jelent nekem a CSEND?

1. A természet csendjét, amelyben a fák, a füvek, a madarak, a nappal, vagy az este neszezése hallik. Ez gyönyörû és megnyugtató CSEND. 2. A mûalkotásokkal való találkozáskor, a mûalkotás bûvkörébe kerülve is csend lesz körülöttem, csak a mûalkotás és én létezünk. Az egyik legmaradandóbb CSENDEM, amikor mint friss házasok a krakkói Czartoricky palotában megnéztük Leonardo da Vinci "Menyétes hölgy" címû festményét. Több évtizede, s ma is élõ bennem a tökéletessel való találkozáskor kialakult CSEND. Ez felemelõ és katartikus volt.

3. Az örömök, a pillanatnyi boldogságok is csendben születnek, és a CSEND gömbjében válnak tökéletes állapottá. Ilyet éreztem akkor, amikor a gyermekeim születése után voltam.

4. Azonban a CSEND gömbjében az egymást meg nem találás kínja is fájóvá válhat, amikor egyszercsak rádöbbenünk arra, hogy nincs egymás számára mondanivalónk, nem tudjuk elkezdeni/folytatni a kommunkációt.

5. A halálnak és a gyásznak is van CSENDJE. Üressé, magányossá, árvává váltam, amikor meghalt apám, vagy elvesztettem a legjobb barátnõmet.

Valószínûleg a CSEND gömbje azzal telítõdik meg, amit a pillanatnyi állapotunk belé tölt. Szorongva a CSENDet szorongással töltjük meg, és félünk mindentõl, ami körülvesz bennünket. Ha boldogok vagyunk, ha örülünk akkor a CSENDünk is a harmóniát, az eufóriát tartalmazza, és ez sugárzódik ki mindenre, ami körülvesz bennünket.

Jó vagy rossz a CSEND?

A kérdés így nem tehetõ fel, mert a helyzeteink jók vagy rosszak és ebben a CSENDEK is ilyen tartalmúvá válnak.

Most, amikor írom ezeket a sorokat, most is érzem a CSENDet. Vajon most milyen a CSENDem? Most meditációval teli, most a gondolkodás, a töprengés CSENDjének gömbje vesz körül.