Karinthy Frigyes
Hangverseny

Vakító fénnyel nyirkos éjszakámba
Csillárok íve gyúl ki hirtelen.
Hangok...színek...morajló ember-erdõ:
Tükörvilágos, boltíves terem.
Egyszerre csönd lesz: hullámgyûrû indul
S megtörve zúg alá a szirtfokon:
- Beethoven szólal. - Egy fehérruhás lyány
Négy ujja borzong át a húrokon.

Hullámok jönnek...lüktetõ rohamban
Sziszegve forrnak - nõ az áradat,
Szilaj gyönyörrel, bõszülõ habormon
Forog lihegve és dagad, dagad...
Terjed...kiönt...betölti a világot...
Vaskéz fog össze reszketõ szívet -
- Egyszerre egy sikoltás -: és utána
Üresség tátong: csöndet és siket

Most halk kacaj kél: - vibrál, bugyborékol
Aztán merészen, gúnyosan kitör!
Ostorszíjak suhognak a magosban
Sziszegnek bomlik szét a víztükör,
Zajongva tör magosbra, mind magosbra,
Ujjongni kezd el - s nyögve visszadûl!...
- Fehérruhás lyány, ah, ez csodaszép volt!
Halálos csönd felel körüskörül....