A csend

Állapot. Nem valaminek a hiánya, sokkal inkább a mélysége. Univerzumi összesség, a teljesség állapota.
A csend rejtett dimenzió, a megélés lehetõségének tere.
A csend kettõs tartomány, egyfelõl idõben választ el (két hangot, két történést, akármit), másfelõl egy lelkiállapot elérésének pontján mért hangösszesség, amely egyénenként, s azon belül is hangulatonként változó.
"Jó volna belecsendesedni a tájba" - Az egyén ingerküszöbének kívánt süllyedése, a lélek tisztántartására, az önmeditációra való megterítés módja. A csend állapot. Alkotói állapot, ahol környezetünk részévé válunk nem uralkodójává, ahol a szellem megteremtett mozgásterébe fedezi fel a maga valóságát, a maga világát. A csend befogadóképesség.
A csend állapot, amelyet a tudat választ és teremt. Ami van, ami körülvesz, átölel, megnyugtat, s törõdését jólesõen éreztetve altat el. A csendre való képesség fejleszthetõ adottság. A csend állapot, a lélek állapota.
A csend sokféle, mérhetetlen és elemezhetetlen - szerencsére.

A következõkben az egyénnek a csendhez, azaz a Csendhez való intim viszonyát próbáltuk megfogalmazni. Reméljük a lehetséges utak egyikét- másikát együtt járjuk majd be, a beküldött, publikálásra került gondolatok segítségével. Hát akkor, ahogy apám mondaná: Csitulj el! azaz empatikus olvasásra felkészülni! A környezettõl távolodni, leválasztódni! A mélység húzása tompítja az érzékszerveket és a csend a maga teremtõ módján aktiválja az egyént. Önhipnózis, igazi belsõ kommunikáció. A csend elterpeszkedik.
Ez a mélység, ez a nyugalom.

Volt aki azt mondta, hogy neki az a csend, ha kimegy a lõtérre, amikor nincs ott senki, kilõ két sorozatot. És utána, az a csend.
Vagy. Ha éjjel leáll a Szaratov hûtõszekrény, hát az az igazi csend!

Lüktet a csend.
Áthullámzik egy-egy neszhomály.
A szigetérzés marasztal.
Keresem hangjait.
Olyan ez, mint egy földbeásott madárkórus.

Most egy kétütemû krákog hegynek fel.
A hegyoldal eltöpreng, majd betelve
a széllel csitítja. Ugyanígy egy
gyomorbeteg Simsont az imént.

A csendboltozat pislákol.
Csak látszólag mozdulatlan.
Párolog a köröttem vadonja és mesél.
Millió hullám - így mondták egykoron,
s így is érzem.
A csend hullámfürdõjében egyet-egyet
azért kérdõre vonok.
Régi játékom ez, hallgatni a Csendet.