Számomra a csend, a beteljesülés, a magány. A csend a természet csodálatos harmóniája vagy a kék égbolt, melyen a szivárvány kapuként hívogat: Lépj be hozzám! A madarak csicsergése egy napsütéses délutánon a zsúfolt belváros egy félreesõ zugában, vagy a Duna, melyen hidat rajzol neked a lemenõ nap, s vágyódsz, hogy elérd a túloldalt. A harmat cseppjei, melyek gyöngyházzá varázsolják a rózsa szirmát. Egy gyermeki nevetés a temetési menetben. Ez a csend.