Csendesen a csendrõl

Azon törtem a fejem hazafelé a vonaton, hogy mit is írjak a csendrõl, amikor jött a kalauz:
- Menetjegyeket kérném ellenõrzésre!
Ezzel megtörte a csendet... - gondoltam. Miért, mi is a csend? Elgondolkodtam a zakatoló vonaton, márpedig ha gondolkodni csak csendben lehet, akkor a csend egyenlõ a zakatolással? Talán inkább a zajt kéne megfogni, hiszen az a zaj hiánya, illetve a monoton zaj (pl. zakatolás) is csend. A csendet nem lehet értelmezni zaj nélkül, mint ahogy a zaj fogalmához is csak a csend értelmezésével juthatunk el. A csendet nehéz észrevenni. A csend kommunikáció, (non)verbális eszközként is felfogható, hiszen sokszor éppen a hallgatással mondjuk el a legõszintébb és a legbelsõ gondolatainkat, érzelmeinket. Presser Gábor úgy fogalmaz, hogy: "...Ha a csend beszélni tudna, tíz milliárd hangon szólna..."
A csend és a zaj komplementerei egymásnak, hiszen: - A háború csöndje a fegyverszünet (béke), de a hosszú ideig békességben élõk frusztrált agyának a béke feloldása jelenti a csendet, vagyis a háborút.
- Az emberek egy részének csend a társtalanság, más részüknek a párjuk jelenléte egyenlõ a boldogsággal és csenddel. Sok szülõ a falra mászik kedvenc csemetéjének zenéitõl, akinek viszont ez a nyugalom és csak csutkára felcsavart fejhallgatóval a fülén (vagyis csendben) tud tanulni.
Tanárnak csend a vakáció, vakációnak csend a tanév. betegnek csend az egészség, az egészséges pedig azt hiszi, hogy a csendet a betegség okozza. "Holott dehogy, aszt közbe mégis!" Szomorúnak csend a boldogság, de a boldog ember úgy érzi, hogy a szomorúság jelenti a csendet. Dolgozónak csendet jelent a munkanélküliség, holott neki kell csendben maradnia, hogy ne legyen gond a munkájával. Az élet csendje a temetõ, a temetõnek csend...
(Hogy is van ez!)
Ekkor feltépik az ajtót: - Új felszállók menetjegyét kérném....-
A csend olyan, mint a boldogság, mivel mindkettõ mindenkinek mást jelent, ezért a csend és a boldogság nem leírható fogalmak.