A csönd

Pat Metheney-t hallgattok, holnap szigorlat, mégis ma éjszaka írnom kell.

A csöndnek dallama, ritmusa, szívverése van. A csönd Te magad vagy, hisz benne magadra ismersz.

A csönd valami csodálatos harmónia. Megfoghatatlan, kiszámíthatatlan és hallhatatlan. A csönd lesz az egyetlen mely túl fog élni bennünket. Õ az aki jelen volt a világ születésénél, s õ lesz az is aki végignézi pusztulásunkat.
Néha megakarod törni, mert nyomaszt, kemény és végtelennek tûnik. Néha apró, törékeny gyöngyszem, melyet féltve ölel, fon körbe képzeleted, s szeretnéd soha el nem múlónak tudni. A csönd és az idõ, különös játékot ûz velünk, melyet érzékelünk ugyan, de megérteni sohasem fogunk. Olykor kacérkodnak, hízelegnek, máskor fintorognak, s barackot nyomnak fejed búbjára.
Arcukat kedvük szerint változtatják, szeszélyesen. A csönd idõtlen. Néha a percek csöndjét óráknak érzed, máskor az órák némasága pillanatoknak tûnnek.
A csöndet gyakran azonosítják a békével, a nyugalommal, hallgatással, ám ennél sokkal több, sûrûbb és tartalmasabb. Sûrûbb, ez itt a lényeg!
Egyszerûen csak rá kell állnod a hullámhosszára, érezned kell, azonosulnod kell vele és akkor a tiéd! Megszelídítetted!
Ha megkérdezik Tõled, mi a csönd, mit felelsz? - Abszolút légmentesített, zajtalan, vákuum csomagolású tér ill. a térben hallható semmi. Ez így kevés.
A csönd ennél sokkal személyesebb valami.
Három dolog találkozik a tér, az idõ és Te magad, a gondolataid által.
A csönd megfoghatatlan és végtelen. A csönd maga a költészet.

ülj csendben,
ülj nyugodtan,
ülj érintetlenül
és hallgass!

Egyszer csak megtöri valaki a csendet,
egyszer csak felkavarja nyugalmadat,
egyszer csak megérinti majd a vállad
és te nem tudsz kiáltani,
mert egyszer valaki azt mondta:

ülj csendben,
ülj nyugodtan,
ülj érintetlenül
és hallgass!