Maszk a kommunikációban

A verbális és nem verbális kommunikáció az emberek manipulálásának eszköze. A non verbális kommunikáció részét képezik a mimikai megnyilvánulások és a gesztusok, amelyek egy része velünk született, egy része tudatos, ez utóbbit a közlõ fél szándékosan használja.

/A maszkok az emberiség történetével egyidõsek. Az ókorban már tudatos jelzésértéke volt az összevont szemöldöknek vagy a száj elhúzásának, ezek kor- és kultúrkörnyezet függõk./

A jól irányított, kimért, kitalált kommunikáció, a politika, a tömegek meggyõzésének, manipulálásának eszköze /lásd retorika/. Korunkban a média, a közvetett politikai, gazdasági irányítás alatt álló televízióscsatornák, rádióadók, napilapok szintén a kommunikáció kultúrmaszkjaival érik el hatásukat, alakítva minket személytelen tömeggé, vásárlóközönséggé, szavazókká, ügyféllé stb.

A rábeszélés bombasorozatai naponta hullanak ránk, a meggyõzés nem érvekkel történik leginkább, hanem alapvetõ érzelmeinkre ható szlogenekkel, ismétlésekkel.

Ma már tanulni is lehet a manipulálás, ráhatás kifinomult módjait, maszkjait, csínját-bínját. Egyebek között azt is tanítják, hogyan adjunk el rossz terméket is, hogyan adjunk el rossz politikust, hogyan tartsunk hatásos beszédeket értekezleteken /a semmirõl, ha kell/, gyûléseken vagy akár családi körben hogyan vegyünk rá másokat olyasmire, ami eszük ágában sincs.

Így válhat a nevelés propagandává, így válhat a propaganda nevelésé. Tanítják még azt is, hogyan növelhetõ egy politikus vagy egy párt hitelessége, hogyan használhatjuk ki az emberek öntudatát, szorongásait és félelmeit.

Iskolák szervezõdnek, már a 80-as évek elején indultak "Hirdetési alapelvek", "Az eladás mestersége" címmel kurzusok. Már sokkal korábban alakultak piackutató intézetek, marketing és reklámcégek.

Az arcmaszkok érdekesek, sokfélék, csak nekünk szelektálnunk kell, tudatosan felülvizsgálnunk, hogy ne váljunk a politikai, gazdasági maszkok áldozatává, kiszolgálóivá.