Maszk

A maszkokról a paleotikumban készült dél-franciaországi sziklabarlangban található falfestmények tanúskodnak. /i.e. 30 ezer évvel ezelõtti graffitik/
Az állatmaszkokat viselõ ember kultúrája az ausztrál bennszülötteket kivéve, a föld minden népénél megtalálható. A vadászó ember maszkja az állattal való azonosulásának, átlényegülésének eszköze, viselésének célja az állat szellemének megnyerése. Ehhez társulnak misztikus elképzelések, mint például az észak-amerikai indiánok hagyományai szerint valamely állattól, medvétõl, farkastól, szarvastól származnak. A maszk a dimenzióváltás eszköze, a szellemvilággal való kapcsolat jelzése. A maszk felvételének jelentése a szertartásra, a játékra való felkészülés. A maszk kultúrtörténetbõl ismeretes újabb és újabb jelentéstartalma a maszk viselésének filozófiai mutációi, a kihelyezett "én" játéka, egyébként az emberiség fejlõdéstörténetével párhuzamos és folytonos. A színház, a népi játékok felruházta újabb jelentésekkel a maszkot, megtartva alapértelmezését, az elvonatkoztatást annak külsõ, látható megnyilvánulási formáját. A maszk funkció bõvülésének tekinthetõ a társasági táncok bújócska játéka, az erotikus dramaturgia késleltetõ volta. A maszk viselõjének védelme, optimális megfigyelõi pozíció, ahol az árulkodó arc helyettesíthetõ.
A maszk átmenetileg személytelenné tesz, a leleplezõdés katartikumával kecsegtet.
A maszk felszabadít, egy játék részesévé tesz, a szereppel azonosít, így lehetõséget ad a közvetlenebb cselekvésre oldja; a szemérmes visszafogottságot.
A felszabadultságnak, az örömnek, így az egymásra hangolásnak igyekszünk idejét adni.
Nálunk Magyarországon a hosszú böjtöt megelõzõ idõszakot a kor társadalmának minden rétege a vigasságok idejének tekintette, s a tavaszvárás örömével együtt kezelte. A farsang, az oklevelek tanúsága szerint Magyarországon a XV-XVI. században virágzott, és az olasz szokások utánzása volt rá jellemzõ.
"Az ördög nagy ünnepe, ...akkor isznak az emberek, todzódnak, lakoznak és különb- különbféle hiába való kölcségeket mûvelnek." /Heltai/
Az egyház tiltotta, támadta, de kevés sikerrel, így maradhattak meg a mûvelõdéstörténeti szempontból is fontos játékok, népszokások.
"Az kik az Istenek parancsolattya ellen álorcában járnak..." - írja Telegdi Miklós a farsangi mulatozókról. A csiki székelyekrõl maradt fenn: "alig vette ki a pap a lábát az egyik háztól, már hátánál szólt a zene."
Az emberiség játékai életben maradásának feltétele. Maszkjainak kipróbálása a személyiség több oldalának kipróbálása, megmártózás egy olyan idõben és helyen, ahol nincs lényegi retorzió, felelõsség.
A játék az életre való felkészülés, az egyéniség kialakulásának próbajátéka, a maszk ennek eszköze.
Ne feledjük, a maszkot mi választjuk, szerepeinket mi vállaljuk és formáljuk, a tudatalattink a személyiségünk része, ilyenkor azt szolgáljuk ki!
A maszk a "cirkuszban" való részvétel. A maszk a maszk viselõjének maszkjaival való azonosulási igénye és harca.

Jóna Dávid
/az idézetek és a mûvelõdéstörténeti adalékok forrása Újváry Zoltán: Játék és maszk címû munkája/