Mojzsák

A farsangi álarcok tisztességesek. Nem álcázzák magukat arcoknak.
/Ancsel Éva/


A róka bement egy színész házába, és annak minden kellékét alaposan szemügyre vette. Egy remekbe készült álarcot is talált, és kézbe fogva így szólt: "Micsoda fej, és mégsincs benne ész!"
A mese a szép alkatú, de üresfejû emberekre alkalmazható.
/Aiszóposz/


Mint ahogy a csavargó az arcának mocskát, nem engeded elvenni titkaid


Ami szemed láttára a gyermekekkel történik meg, az velünk, nagyobbacska gyermekekkel is elõfordul: ha álarcban pillantjuk meg szeretteinket, ismerõseinket, a megszokott arcokat, megijedünk. Nemcsak az embereket, a dolgokat is meg kell fosztani álarcuktól, és vissza kell adni saját ábrázatukat.
/Seneca/


A halál pillanatában lehull az álarc, lehull minden, ami idegen, fölösleges és véletlen volt, s a halott megmutatja a világnak igazi ábrázatát.
/Herczeg Ferenc/


"Ne feledd, hogy a dráma, amelyikében a színész vagy, olyan, amilyennek a betanítója akarja: ha rövidre szabja a szereped, rövid ideig, ha hosszúra, sokáig játszol. Ha a koldus szerepét osztja rád, azt is a természethez hûen alakítsd! Éppen úgy cselekedj, ha nyomorék, uralkodó vagy polgár szerepét osztja rád, mert a te kötelességed az, hogy a rád bízott szerepeket szépen eljátszd; a szerep kiválasztása másra tartozik."
/Epiktétosz/


"Jaj, mint utáltam mindig e rút fajzatot, kik gazságot koholnak és mûvészi díszt vonnak reája! Én inkább barátkozom együgyû jóval, mint oly bölccsel, aki rossz."
/Euripidész/