Útközben
Varga-Tóth Csaba sorozata


Éppen a keresztúton, egyszerre több oldalról nekem támadt a maszkom. Emlékeim küldték, vagy a napi kínrímek? Belém martak az állkapcsok. Ez volt a jobb, inkább a szavak fájtak: "Ember, te számító, helyezkedõ, mindig új arcot öltõ, s magadat mindenek felett tudó, te ego..., te centrikus vagy..."

Azóta a keresztutakon meg-megállok. Szavakat keresek kavicsok közt, jeleket a porban. Válasz nincs. Maradnak a kínrímek, az újabb csaták. Olykor még a szépet álmodom, meztelenül, fölemelt fejjel járok, tiszta utakat, hozzám hasonló embereket látok. Hiába. Gondolkodom, tehát vagyok? Vagyok, tehát gondolkodom? Nem, maszkom van, s tán megmaradok...

Így jó? A Föld a maszkok bolygója! Nem neked van több arcod, nekik van több emberük.