elmosódó árnyak
a sötétbõl egy
arcot kapar elõ
a fekete madár
odvába visszabújik
a fa repedéseibõl
vér buggyan
csordul


angélának

ha rád gondolok kirágul
az idõ emléktelenül
szeretlen most is a jövõben
simogatásod arcomon
falevélként rejtlek
könyvemben