Ludányi Andrea
Bálványimádat

Ó mennyire gyûlöllek
Téged kudarcom bábja!
Te semmibõl teremtett tûz
S annak utolsó lángjai!

Gyûlölöm bálvány arcod,
Szép, s hideg tekinteted
Dobozba zárt hangod,
Hirtelen álhitedet.

Rozsdás éjszakáimban
Szétszakadt perceimben
Jeges lázálmaimban
Lelkem menthetetlen.

Oltáron az áldozat...
És minden mi rám várhat,
Tudom: kín és kárhozat.
Így is kívánlak!