Dabis Balázs Silvius
AZ UTOLSÓ ESTI CIGARETTA

Az utolsó slukkot hajszolva egyre
Álomba vegyül a megfüstölt este
Emlékszem még, tán ember is voltam,
Mint ragyogó fény a drága Holdban
Minden újholdas estén ott ragyogtam
Költõként színén a fonákvilágnak
Lehet csak álmodtam a nedves füvön,
De halálom után, fáj csak igazán
A földi öröm, így inkább eltöröm
Kiégett gyufámat, s többet nem
Kívánok tõled sem skatulyám!
Holnapra rejtsd el minden szál kincsed
S majd holnapután reggel, ha felkelek
Lehet, hogy kiköhögöm
Élet, füstödet....