EGY ELME - VÍZESÉSEIBEN
Langstadler Csaba


Lehulltak a tündérleplek
Rólad,
megláttam melledben
sírdombomat.


Harcos vers

Az ember csak ír,
s a sors mennyire
véres-vonalát húzza,
a karc lövészárkában
a költõ a csendet-
összezúzza.

A forradalmár
arcán, ráncok-rácsa,
A Költõ ír, s a semmi
súlyában beszakad
a háta.

Az éjjeli világítótorony:
kislány haja,
az atomot, mint
üres magot a Költõ
kezében tartja.

A léc eldõl, a
valóság ezer
pillanatra robban,
s szorítod, mint
sötétben a fáklya
a napot, egyre jobban.


Síromon minden
virág: a Te arcod lesz,
Mikor gyermeked kezei között
imámra lelsz.


A levegõ felveszi a világ alakját. A tûz olyan meztelen, nem fázik? Az élet olyan rövid, hogy meghosszabbítja a halál.
Ujjad kereszt, rajta a gyûrû: glória. Isten lekerekítette az eget, hogy ne vágd be a szemed. A gondolat úgy száll, mint a gondola.
A hó: a semmi leomlott sírpora. A Nap: rabszolgák királya, felvágott érrel rohangászik a virágok fáraó arca között. A kõ: a fájdalom mérhetetlen daganata. A ráncok: galaxisok megmaradt folyói. Délutánok: mérkõzõ állatok ringásában.


Oszlik az éj, valami
virágtól: most látom a Nap,
Míg a gondolat futó oxigénje
szívedbõl lángot kap.


KEDVESEMNEK

A hóra ne menj még
ki Kedves,
Mert nem vagy még
hozzá elég deres.

Meztelen lábad, legyen
fahasábja a szobának,
Amit ujjaim lángjai
körbe járnak

Ne ijeszd a szarvas, kora
alkony órán Kedves,
Átlátszó hálóingében
a szélnek vetkezz.


Hófehér dáliák
a felhõk,
Halottak felett
tartják a mennyegzõt.


Aki rosszat tesz, gyorsabban megy Isten felé.
Aki jót tesz, gyorsabbá teszi Istent maga felé.


Mikor meghal valaki - akkor jövünk rá - hogy az élet nem is volt az övé - hanem az: amivé emelte.


Felfogni, hogy valaki halott,
mikor az életnél elevenebb
fájdalommal van ott.


Ne írj szépen
csak jól,
a halott sem beszél,
csak angyalok
nyelvén szól.


Milyen furcsa, ahol olyan szárazság van: mégis a legtöbb víz van az emberek szemében


A szellemnek egy bizonyos fokon a küzdés: már teremtés


Arcot két tömött
hörcsög pofa,
még porod is olyan
nemes, hogy a szél ellopja.


Morzsolódó süveges hegyeit viszi messze a jég ma
Hajnalok áporodott ragacsán olajos nap a nyálad
Esket a víz zuhatag merülése beönti a csendet
Orgona méhraja zsong, kavarog pirosok lila tornya


Közös vers: a 4 - Hexameter sorra sorokat várunk, hogy megjelentethessük õket, szerzõikkel....