EMLÉKSZEL-MÉG?

a hideg prágai reggelre, az indiánokra, a végtelen sök ürömpohárra,
a buta Szent-Anna tavi napra, a legyekre egy mezõn Bukarest után,
a lázra Ó-Tátrafüreden, a vízesésre, a halászhajókra, amint befutnak
az Északi-tengerrõl, a sós tengerre, a sós tengerszagra, a Temzére
alul-fölül nézetbõl, az izzadt párizsi taxira, a drága bécsi taxira,
a francos kínkeserves utakra a különbözõ repülõterekre,
a vonatra Velence felé, a gyûrött alvásokra, az õszi Lídóra, a forró
egymásnak okozott és így fokozhatatlan örömre, az esti sétákra,
a hóra, arra a kandallóra egy régi kertben, a melegre, a szemek
csillanására, az érintésekre

Hiába volt.
Tûnhetetlen tûnhetõ.