Nyírfalvi Károly
A FORMA

Akárhány szálon indulj is el, elõbb
vagy utóbb összeérnek, azután
feslenek, itt-ott elszakadnak, már
ismerni rólad minden titkot, el-
varratlan szálak mentén kóvályog
életed. EGY KISVÁROS sem lehet
színtere méltó és szépséges nagy
magányodnak, hol a kertben virágzó
fák alatt megülvén helyére kerül
minden, tû és cérna haszontalan
holmi s a szó annyit nyom a latba
amennyi súlya van. EGY KERT, vagy egy
gyümölcsös. Farönkön ülsz, elõtted
papír, kezedben toll, eddig megvolnánk
a tea is érkezik, hitvesed hozza
majd, a buszok zajár megszoktad már.
NÉGY SZÓ, mint lapos kavics forog a
nyelveden, az ablakból ebédillat
párál, minden együtt, de hallgatásod
még kudarcnak tetszik, örülnél bár, hogy
nincs mirõl szólni. Szólni nincs mirõl.
Írni sem.