Illuzionisták

Kevertem magamnak egy baráti koktélt hosszúszárú, magas pohárba, citromlébõl, jégbõl és egy leheletnyi ouzóból. Jéghideg és igazán jólesik a Camel mellé még van kilenc szál, s ennyi az íráshoz elég lesz ma estére. Tehát rágyújtottam és a Balázstól kapott dzsesszt diszkréten becsúsztattam a cd-lejátszóba, hja telik annak aki nem issza el /vagy hazaviszi az üres üvegeket/ - kávéra is vágytam, de azt már hét óra felé ittam a Cafehausban, finom Segafredot. Livica tükörtojást evett talpas fagylaltospohárból, kint zuhogott valami trópusi zápor, tisztára mosta a várost és felfrissítette az állott augusztusi levegõt.

Bevallom szeretem a hosszú csõs napokat nem otthon tölteni, s az ilyen idõkben legjobb egy szolid mellékutcai kávéház, ahol még tiszta a padló és a porcelán vécécsésze, sárgaréz párnázott székek állják körül a mûmárvány asztalokat és a párás szürke délelõttökön nyugodtan lehet kávézgatni a ventillátorok csöndjében.

Talán még valami gyenge dzsessz is szól valahonnan a 20-as, 30-as évek végérõl. Az esõ kint szolidan dobol a kopott, fekete esernyõkön meg a használt kocsik tetején, tisztára mosva az átforrósodott poros szélvédõket, leöblíti a repedezett, szürke járdákat.

Itt talán még azt is megtûrik, hogy rágyújts hosszúszárú holland pipádra és elfüstölj valami gyenge angol dohányt, csak úgy, bele az áporodott levegõbe. Méla dzsessz szól egész délelõtt és a kandallón a mûgörög amphorák némán nézik küszködésedet a napi sajtó gyöngyei fölött, míg a világon és a polgári értékrenden merengsz.

Egyszóval kinn dobolt az esõ és lemosta a város szennyét egy idõre a csatornákba, a lámpák már égtek és a portálok fényei visszatükrözõdtek a pocsolyákban. Most nem voltak emberek az utcán. Mégsem volt kísérteties ez a halott, néma város. Volt aki az ereszek alá húzódott, volt aki régi kapualjakba, mit mi is annyi évvel ezelõtt egy városban egy nyáron Lívicával, s a víz patakokban folyt ki talpunk alól a sárga kockaköveken a kanális felé.

Igen, 7 óra volt. Lívica tükörtojást evett én egy kávét ittam és a munkára gondoltam. Egy Canon EOS-4-re meg egy 28-105-ös optikára s az ellesett pillanatokra az emberek arcán. Finom kis dzsessz szólt halkan s rajtunk kívül senki sem volt a helyiségben). Az asztalokon az üveghamutartó mellett olcsó kis vázákban mûanyagvirág száradt. Fatime a pult mögött állt egy

Respublikával a kezében és nézett álmosan maga elé. Háta mögött összekoccantak a whiskey-s üvegek.

Ittam egy erõs, krémes kávét, hirtelen sok lett benne a cukor és a kanál nyomta a szemem alján a csontot és a 300 millió nyújtotta új életre gondoltam. Tudtam, hogy sokan várnak arra a mágikus, titkos, felfoghatatlan számra ami lassan meganyagiasul, és fittyethányva a biológiának kisimítja a ráncokat.

Néztem Lívicát ahogy eszik elmélyülten, megszüntetve maga körül a világot, mindent ami éppen történik vagy történi fog. Ilyenkor - gondolatban - lefényképeztem az arcát s elraktam rosszabb napokra.

Valószínûleg veszek majd neki egy házat a Pireneusok környékén Dél-Franciaországban vagy inkább Máltán?

Egy kis Renaulttal a hétvégéken bevásárolni mennénk a közeli supermarketbe, én írnék és fotografálnék és magam laborálnám a diáimat meg a síkfilmjeimet. És természetesen dzsesszt hallgatnék pipálás közben a laborban a borospince mellett.

Talán lenne egy szigetem is valahol Svédországban a Volvók és a Hasselblad hazájában és gyönyörû, színes õszökön beutaznánk egy Puntóval a Garda-tóhoz is.

A Linhoffot majd felállítjuk Velence csendes kis sikátoraiban hajnalonként, s gyûjtenénk az élményeket csak úgy, az ízük kedvéért.

Szeretnék egy erdõt valahol a Mátrában, ahol senki sem háborgatná a fákat és az állatokat. Akkor már Savinelli piából szívnám az illatos, aromás, drága, fémdobozos dohányokat megvenném a kor csúcs fényképezõgépeit s talán még lenne egy Mercedes-Benzem is.

Míg ittam a kávét, Isten röhögött rajtam, mert titokban esélyt sem adtam a sorsnak. Lívica csendesen áttolta az asztal mûmárvány lapján a fagylalt maradékát. Lenyalogattam utána a kiskanalat és a szalvétát, amibe beletörölte a száját, eltettem nehogy más kezébe jusson.

Fatime köszönt s mi kiléptünk a lehûlt levegõre a hamuszürke járdára. Egy autó gurult el lassan a víztõl csillogó aszfalton a city felé.