Kronológia (Aszód 1995)

Egymásba kapaszkodó sebek,
szürke évszakok, feszüljetek,
arcomra hûljetek, mint a bõr-közöny,
ma végre rabnak öltözöm.

Ember - fogta meg kezem.
Szemembe néz.
Furcsán ízlelgete,
ízlelget a kéz.
Kéz kezemben az anyag,
a görbe tûzbe hányt,
agyon tiport és égetett,
tüskés, torz merényletek,
maszkok tengere,
a falra téve,
a fal fejezte be.
Agyag.

Bontjuk a falat.
Állig ér, mellig, vállig.
Kibomlik kezünk,
s a fal csak mállik,
szemünk az idõ repkényén,
de gyorsan nõ, de gyorsan,
innen is menni kell...
élve vagy holtan.

Budapest, 1996. február


Temetõ csendjében...

... itt vagyunk ... búcsúzzunk...
...temetõ csendjében....
...álljatok körém...kérlek....

Földé szelídül az Élet,
immár a Földel hevül,
s én bennetek élek,
bennetek élek belül...

...temetõ csendjében...a
hangomat halljátok... most az a
hang beszél...

...odabent... nincs általános,
nincs konkrét, nincs cél.
Ha akartok Van és Vagyok,
én így létezem, hát gondoljatok.

Bármit tettem..temetõ csendjében...
...az Most átlényegül...

...a Múlt itt verdes felettem,
de Ti ott álltok legfelül...

mert Ti vagytok akiket Szerettem.


0:30 A Bethesda kórház ügyeleti autója megáll a ház elõtt. Ónos esõ esik az útra. Az összekeveredett hó- és esõlé valami megoldhatatlan káosszá fagy.

Boldog új évet!

A kisfiú 39 fokos lázban égi át az év fordulóját. Tüdõgyulladás. A szülõk fásult belenyugvással tûrik a vírusok újabb packázását. Egy ablak párkányán állnak. A mögöttük lévõ dolgok határtalanul kicsinyek, az elõttük lévõ dolgok végtelenül nagyok. Nekik e két részt kell összeilleszteni egy egyenletté, egy egyenlõséggé kell e két résznek válnia általuk.

Õk egyensúlyozzák e mérleget, rajtuk fut át a két rész akarata, bennük csap össze tüze, habja. Ha marnak egymásba marnak, s ha békülnek egymásba találnak megnyugvást. Ha másutt lennének ide vágynának, de mivel itt vannak másutt szeretnének lenni. Rajtuk át árad a fény kifelé és befelé, amíg a szoba meg nem telik.


Kõrösi András