SZÉPSÉGHIBA

Erzsikének nagyon nagy fülei voltak, ráadásul nem is egyformán nagyok. Az egyik nagyon nagy, a másik óriási. A haját rájuk fésülhette volna, hogy ne látszódjanak, de ritka haja volt és ha megnövesztette akkorára, hogy eltakarja a füleit, ez a ritkaszálúság nagyon szembeszökõvé vált. Végül úgy oldotta meg a helyzetet, hogy hatalmas karika- fülbevalókat tett beléjük, melyek ugyan még jobban felhívták a figyelmet nem mindennapi méretû hallószerveire, de a feltûnõség mellett érdekessé, izgalmassá és egzotikussá is tették. Ha valaki meglátta, nem azt mondta magában: "Jaj, de nagy fülei vannak ennek a lánynak" - hanem azt: "Jaj, de jópofán néz ki."

Erzsike azonban nemcsak fülei miatt volt csúnya. Az orra is nagy volt. Nemcsak úgy nagy, hogy hosszú, hanem elég vaskos is, fõleg a végén. Krumpliszerûen. Idõs korban ez gyakori és elfogadott dolog, Erzsikénél viszont korai és visszataszító. Nem szokták neki mondani, egyrészt tapintatból, másrészt pedig, mert - mint már említettem - nemcsak emiatt volt csúnya és ha valaki ezt a fejéhez vágná, igazságtalan lenne a többi hibájával szemben.

Szóval nem szokták neki mondogatni, de õ azért tisztában volt vele, tudott róla. El is gondolkodott, miképpen kompenzálhatná. Tehetne például karikát az orrába is, de ha kisebb karikát tesz, az még jobban kiemelné, milyen nagy az orra, ha pedig olyan nagyot, mint amilyenek a füleiben is vannak, akkor meg nem tudna tõlük enni, inni, vagy orrot fújni.

Egyszer szóba került köztünk az orra. Valahogy úgy, hogy neked biztosan jó szimatod van ehhez, mire megsértõdött és azt válaszolta, hogy õ igenis büszke az orrára és arra, hogy ilyen. Ha ezt úgy mondja, hogy megsajnáljam, szabadkoztam volna és megpróbálom helyre igazítani, de õ úgy mondta mint aki tényleg büszke rá, ezért én azt feleltem: "Attól, hogy büszke vagy rá, még nem lesz szebb."

Akkor, azután már nem beszéltünk a témáról többet, kicsit meg is bántam, hogy ilyen kegyetlen voltam vele, mert végül is mire volt ez jó?

A napokban ismét összefutottunk. Nem hittem a szememnek. Egy férfivel ment. Nem azért, mintha erre még nem lett volna példa. Nem volt õ annyira csúnya,... mint az a férfi, .... akivel sétált,... az a borvirágos orrú.